- Ugye nem jön utánunk, ugye biztosan nem nyírnak ki? - Era már számtalanszor megkérdezte ezt és hasonló kérdéseket. Rettenetesen izgult és ideges volt, eléggé megviselték a történtek. Anya próbálta csitítani, hogy nyugodjon meg legalább egy kicsit. Hiszen ő maga sem tudta, mi jöhet még ez után. De azt a lelke mélyén tudta ő is, és mindnyájan, hogy sajnos ezzel még semminek sincs vége, hiszen ezek földönkívüli űrlények, akikkel szemben állnak, és sajnos bárhol megtalálhatják őket, ha akarják. Egyszerűen el sem tudta képzelni mit tegyenek. Ezek ellen a rendőrség sem tudja megvédeni őket. Talán az a legjobb, ha hazamennek..
- Apa.. Hova megyünk? - ocsúdott gondolataiból Era kérdésére.
- Azt hiszem a legjobb, ha hazamegyünk, szívem..
- És a rendőrség? Szerinted ők nem tudnak tenni semmit?
- Nem hiszem, kicsim. Földönkívüliekkel szemben?
- Meg kéne azért próbálni. Nem ülhetünk otthon karba tett kézzel arra várva, mikor jönnek utánunk.. - mondta Anya.
- Legalább a rendőrök is meglátják őket, ha esetleg mégis utánunk jönnének- mondta Mimi.
- Ebben van valami! - csatlakozott Geri is a beszélgetéshez.
- Hát, jó - nyugodott bele Apa, és a rendőrség felé kormányozta az autót. Mögöttük a két fiú robogott a motorral. Valószínűleg ők sem tudták, most mi legyen a teendő, hogyan tovább.
Edvin visszafordult Linasszán felé. Ezek szerint meg kell vele küzdenie. Az űrlény el volt terülve a földön, de mivel földi fegyverrel lőtt rá, valószínűleg ez úgysem fog sokáig tartani. A fiú visszasétált a garázsba, ahol egy nagy fémszekrény is állt, és eddig érdekes módon senki sem figyelt fel rá. Hát igen, ilyen a pánik. Kinyitotta az ajtaját és nézelődött benne. Az ő valódi, igazi felszerelése ugyanis itt rejtőzött. Nem pedig az a mezei pisztoly, amivel az előbb leadta azt a lövést. Kinyitotta az ajtót, és felfedte a valóságot.. Különös fegyverek láttak napvilágot mögötte. Elővett onnan egy puskát. Nagyobb méretű volt, mint amit általában megszoktunk. Kibiztosította, és a fegyver elkezdett valami különös, fluoreszkáló fényben izzani. Pontosabban csak a tárja. Halkan zúgott is, ha az ember jobban megfigyelte. Lassan fordult meg vele, mert érezte a hátában a pillantást, Linasszán pillantását.
"Ugyan, mire mész azzal, öcsike - mondta gúnyosan a bérgyilkos - De majd én megmondom!"
"Hogy semmire!" - tette hozzá Edvin, és mire ezt kimondta, rátartotta a fegyvert, és kilőtt vele. A csövét világoskék fény hagyta el, olyan, mint egy villám. Végigcikázott a garázson, majd leterítette Linasszánt. Edvin annyira gyors volt, hogy a másiknak mégcsak ideje sem volt tenni bármit is. A földön feküdt, és teste elszenesedett.
"Kiirtom ezt az egész tetves fajt! - gondolta Edvin - De most azt hiszem ideje volna nyomába eredni a többieknek.. Talán még a más szemétládákat is megtalálhatok!"
Hamarosan odakanyarodtak a rendőrség elé. Mindannyian kiszálltak a kocsiból, a fiúk is odaértek a motorral. Így mindannyian, együtt indultak be az épületbe. Útközben Era megkérdezte Lianát:
- Vajon mi lett Edvinnel?
- Nem tudom. És azt sem, tulajdonképpen ki lehet ő, még sosem láttam - közben hátrafordult a többiekhez - Ki ez az Edvin?
De senki sem tudta. Pedig ők tősgyökeres kőhalmai lakosok, mégsem látták még sohasem ezt a srácot.
- Az égből csak nem pottyanhatott ide?! - jegyzete meg Mimi.
- És mi van, ha mégis? - válaszolta Liana - Ha senki sem látta sosem közületek?
- Lehet, csak ők is most költöztek ide, nem?
- Era, nem mondta melyik osztályba jár?
- De igen, Károly osztálytársa.
- Hozzánk nem jött új tanuló az idén! De még tavaly se! - jelentette ki Károly, mire a két nővér egymásra nézett..
32.
- Akkor ki lehet ez a srác? - húzta fel a szemöldökét Mimi - Az égből csak nem csöppenhetett ide! - ismételte önmagát.
- És mi van, ha de? - kérdezte ismét Liana - Lehet ő is.....? Nem gondoljátok, hogy furcsa, hogy senki sem ismeri közülünk, pedig elvileg ugyanabba az iskolába jár veletek?
- De..... - gondolkozott el Geri - Azért ebben van valami..
Közben befutott Tóbiás és Károly is a rendőrségre, és csatlakoztak a folyosón várakozó társaikhoz, plusz a Tószegi szülőkhöz.
- Jó napot! - üdvözölte őket hamarosan Hadász százados - Fáradjanak beljebb az irodába.
Mindnyájan felálltak.
- Együtt vannak?
- Igen - mondta Apa - Sajnos a fiatalok is belekeveredtek az ügybe elég alaposan..
- Akkor jöjjenek!
Edvin nem is tudta biztosan mit tegyen. Ezzel a roppant fegyverrel nem jelenhet meg az utcán. Igaz, most nem is tűnik úgy, hogy találkozna valamelyikkel, de mégis..... Viszont jó volna megtalálnia a többieket, mert úgy érezte, veszély fenyegeti őket.
Visszament az udvarba, a garázshoz. Mellette állt egy piros Suzuki. Úgy vélte, ez talán megfelelő lesz. Így magával viheti a fegyvert is, és azért jóval gyorsabban halad, mint gyalog. Az autóban természetesen nem volt kulcs, de az ajtók nyitva voltak. Neki aztán nem jelentett nagy problémát az, hogy elindítsa. Így aztán hamarosan már úton is volt a kocsival. Még annyi szerencséje is volt, hogy volt benne valamennyi üzemanyag is, azzal meg most nem is akart foglalkozni, hogy kinek a tulajdona lehet. Csak az volt a baj, hogy fogalma sem volt arról, hogy merre keresse őket. Egyiküket sem tudta, hol laknak, és azokat az embereket sem ismerte, akik a Wartburggal voltak. Így meg kicsit nehéz.... Persze mivel megvolt a magához való esze, azért voltak sejtései, hogy talán szülők lehettek, és mivel egyvalaki eltűnt közülük nem volt nehéz kikövetkeztetni kié. De Lianáékat sem tudta merre laknak. Lassan hajtott az autóval, mert közben gondolkozott. figyelte az utcákat, ahol időközben leszállt az este, felkapcsolták már az utcai világítást is. Akadt járókelő is, a napközis kisiskolások körülbelül ebben az időben mentek haza, és ezért kicsit nagyobb volt a forgalom, kit gyalog, kit kocsival kísértek, vittek haza a szüleik. Aztán ahogyan nézte ezeket az embereket, családokat, eszébe ötlött valami. Lehet a rendőrségre mentek? Mintha Era említett volna valami olyat, hogy a rendőrök sem tudnak segíteni, meg ilyenek. Egy próbát megér, hogy arra menjen, a járművekről úgyis meglátja, ott vannak-e.
- Nos, a gyerekek igen furcsa kalandokba keveredtek azóta - kezdte Apa.
- Meséljenek csak!
Aztán a fiatalok elkezdtek beszélni. Természetesen kicsit próbálták átfogalmazni a dolgokat néhol. Mert végülis nem akarták azt, hogy kiderüljön, Tóbiásnak van fegyvere, tehát nem mesélhették el, hogy rálőtt Linasszánra. De Edvinre mivel haragudtak is, barátjuk sem volt, sőt feltételeztek róla ezt-azt, nem próbálták mentegetni. Azt elmesélték, hogy ő rálőtt a bérgyilkos űrlényre, és ők addig tudtak kereket oldani onnan.
Közben Kolonics felügyelőt is előkerítette Hadász, mert ezt azért neki is hallania kellett.
- Egyelőre azt tudjuk tenni, hogy kirendeljük a kollégákat a megjelölt helyszínekre. Azt hiszem, mi is velük fogunk tartani. Önöknek mást nem tudunk mondani mint azt, hogy menjenek haza, és a kolléga követni fogja önöket, és éjjel megfigyelik a házukat - mondta Hadász.
- De az egyik helyszín az én otthonom! - jegyezte meg Tóbiás - Meg mi mit tegyünk, nem egy helyen lakunk, de mindnyájan veszélyben vagyunk azt hiszem, vagy nem jól gondolom?
- Igaza van fiatalember. Nem tudom, hogy megoldható-e, hogy ma éjszaka mindnyájan a Tószegiék otthonában éjszakázzanak? - nézett a szülőkre.
- Természetesen.. - mondta Anya, aki nem igazán örült ennek, de hálás is lehetett a többieknek, mert segítették egymást. Így nem utasíthatta el ezt.
- Remek. Azt hiszem, az autójukban a megengedettnél eggyel többen utaztak?
- Most mi van!? - lepődött meg Apa - Meg akar büntetni?
- Ez egyszer eltekintünk ettől, vészhelyzetben voltak. Viszont most, ha megengedik egy személyt a járőrkocsival viszünk el, aztán az a kolléga ott is marad majd a közelben.
33.
Edvin csalódottan vette tudomásul, hogy tévedett. Legalábbis a Wartburg és a chopper nem állt a rendőrség előtt. Tovább hajtott a Suzukival, majd leparkolt kicsit távolabb az őrstől, hogy nyugodtan tudjon gondolkozni. Csak szerette volna őket megtalálni. Mert ő tudta, hogy bajba fognak kerülni, és talán, de csak talán ő tudna nekik segíteni. De persze nem távsegítséggel, tehát oda kell mennie, és úgy.. Aztán gondolkozott tovább, nagyon erősen koncentrált ezekre az emberekre, főleg Erára, mert őt ismerte legjobban közülük. Be is ugrott valami épület, olyan csarnokféle. Behunyta a szemét, és teljes lényével erre koncentrált. Lelki szemei előtt látta az épületet, és az azt övező fákat, még egy galambot is meg tudott az egyiken figyelni, még a hangját is hallotta. És akkor hirtelen más hangot is hallott, sípszót, kiabálást, és hangosan kiáltott fel:
- A sportcsarnok! - és felnevetett - Ez az!
El is indult abba az irányba, azt már tudta, hogy merre van. Valószínűleg Era arrafelé lakhat valahol. Behajtott a sportcsarnok utcájába, és lassan ment végig, és lám! Egyik ház előtt megpillantott egy rendőrautót parkolni. Az előtt a ház előtt lelassított, és bent az udvarban megpillantotta a két járművet, amit keresett: a csodálatos choppert és a Wartburgot. Valószínűleg a tulajdonosok eléggé siethettek befelé, mert garázst is látott az udvarban, de nem álltak be oda. Leparkolt ő is pár méterrel a járőrkocsi mögött, és kiszállt a Suzukiból. Becsukta az ajtaját, és a kertkapu felé vette az irányt. Éppen le akarta nyomni a kilincset, amikor súlyos kéz nehezedett a vállára.
- Mit óhajt ön itt, fiatalember?
- A lányhoz jöttem, Erikához- mondta Edvin.
- És ugyan mi járatban van itt, ha szabad érdeklődnöm?
- Csak beszélni szeretnék vele és a testvérével, a szüleivel is.
- Ugyan, miről is?
- Segíteni szeretnék nekik, ennyi!
- No, hát mutassa csak a papírjait, fiatalember!
- Azok sajnos nincsenek nálam.. De értse meg, muszáj velük beszélnem, mert az egész család veszélyben van!
- Ó, komolyan? Netán maga fenyegeti őket veszéllyel? Ha nincsenek önnél az iratai, be kell kísérnem önt a kapitányságra. Sőt, az autó papírjait is kérném szépen!
- Mondom, semmi nincs nálam! Hogyan lehet valaki ennyire begyöpösödött? Nem érti, emberek élete foroghat kockán, maga meg csak a süket igazoltatással van elfoglalva!
- No, hát mostmár hivatalos közeg sértegetését is felróhatom magának!
- Kérem......
- Most azonnal velem kell jönnie! Szerintem éppen ön veszélyezteti ezt a családot!
Ezzel a hiába tiltakozó fiút az autója hátsó ajtajához kísérte, és elindultak vissza a rendőrségre.
- Te, valami autó hangja hallatszik, itt parkolt le - szólalt meg Mimi.
Era az ablakhoz ugrott, és Edvint ismerte fel odakint, már a rendőrrel beszélgetett a kapunál.
- A rendőr feltartja éppen, Edvin jött valahogy utánunk.
- Nofene.. A kis köcsög - mondta Tóbiás - Remélem bekaszlizzák a szemét árulót!
- Á..... - Erának még mindig tetszett a fiú, és közülük ő volt az, aki valamennyire ismerte őt - Szerintem nem bűnös, szerintem jó lelkű.....
- Jaj, szívem- szólt bele Anya is a beszélgetésbe - Olyan nagyon naiv vagy! Sajnos nem minden a szép külső, és a többiek mindannyian úgy érzik, ő is benne van a dolgokban, lehet tényleg az ellenséggel van, és most is azért jött utánunk, hogy ártson nekünk.
- Mi van, ha csak segíteni akar?
Anya megölelte kisebbik lányát.
- Nem biztos, hogy segíteni akar, szívem. Nem ismered őt, nem tudhatod egyáltalán miért barátkozott veled. Az ilyenek azt használják ki egy fiatal lánynál, hogyha jól néz ki a fiú, egyből szerelmesek lesznek belé......
- Jajjmár, Anya! Nem vagyok már kisgyerek és idióta sem! - háborodott fel Era.
- Mindegy, na vitatkozzatok - szólt közbe Apa - Úgy tűnik a gyereket elviszi a fakabát.
- Remek! - szólalt meg Mimi - Legalább eztán már magunkra leszünk utalva!
Ekkor ment el az áram a lakásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése