Hadász és Kolonics bizony gondolkodóba estek. Ha tényleg földönkívüli erőkkel állnak szemben, bizony meggyűlik a bajuk velük. Mint láthattuk, nem utasítják el ezt a nézetet, no meg hitték, amit "láttak" ugyebár. Viszont ha az a fiú így el tudott tűnni a zárkából, akkor egyáltalán vajon hogyan és hol találhatják meg. Hadász arra jutott, hogy egyelőre értesíti a járőröket, hogy figyeljenek oda minden szokatlanra, plusz személyleírást is adott a fiúról, ha netán felbukkanna valahol, akkor is szóljanak. A Különleges Alakulattal is felvette a kapcsolatot, ők azt ígérték holnap kiküldenek egy embert, tartják a kapcsolatot, és mindenben segíteni fognak az ügy felgöngyölítésében. Csak sajnos a két kőhalmai rendőr nem igazán bízott ennek a hatásosságában sem már sajnos..
- Mi a rák? - kiáltott fel Tóbiás. - Haluzok, vagy valóban áruló űrszemét van közöttünk, bakker!?
- Te is azt láttad fiam, amit én? - kérdezte Anya ijedten. - Mintha Liana megváltozott volna, Istenem....... - sírta el magát az asszony. - Sosem lesz ennek vége!?
- Nem is ez a probléma, de ki tudja mi lesz a vége!? - így Tóbiás.
- Még mindig nem értem mit problémáztok! - röffentette Liana, mert valamiért a hangja kissé hörgős lett, családja és a többiek nem kis megdöbbenésére.
Tóbiás néhány másodpercen belül előkapta a fegyvert.
- Én nem totojázom! Nem közülünk való, ez már biztos! - ezzel rálőtt a lányra, aki lefordult az ágyról, fehér, habos testnedvet hagyva maga után a falon.
- Áhháááá! Mostmár biztos, hogy nem közülünk való ez a valami!
- De akkor hova lett Liana? - kérdezte Geri, aki kezdett rosszul lenni megint ezektől az eseményektől, és attól, hogy végleg meg lett alázva a kis házuk, meg ettől a lövöldözéstől is..
- Tuti el lett rabolva - mondta Tóbiás. - És az a baj, hogy lehet majd ez az alakváltó valami is feltámad, így talán az lesz a legjobb, ha elszelelünk innét, míg nem késő!
- Tóbiásnak igaza van, szívem - szólt közbe Apa is Anyára nézve, aki még mindig könnyezett. - Ezzel nem tudunk segíteni, ha itt vagyunk, máshol is gondolkozhatunk.. De szerintem megint elkéstünk, Liana már megint messze jár....... - fejezte be szomorúan.
Közben gyorsan összekészült a kis csapat útra készre.
- De mindenképpen vigyük ki innen! - szólt Geri. - Nem érdekel, ha esetleg el tud tűnni, de idebent nem marad!
- Jóvan ecsém, kidobjuk! - Tóbiás néha kicsit tapló volt a tájszólásával, de tudjuk már, azért a lelke mélyén nem rossz ember. Ezzel vállára vette az ál-Lianát, és kivitte a kis házból, majd átemelte a szőlődrótok fölött a testet, mely tompa puffanással ért földet a szomszéd telkének porában.
- Ezzel megvagyunk, apafej. Indulhatuk?
- Persze - mondta szomorúan Geri.
Mimi melléje lépett.
- Ne szomorkodj - ölelte át a vállát. - Majdcsak jobbra fordul a sorsunk.
- Meglehet.. De egyelőre minden csak kezd egyre rosszabbá válni.
Közben Geri kinyitotta a kaput.
- No és merre menjünk egyáltalán? - kérdezte Apa.
- Szerintem menjünk haza - adta a tippet Era. - Már teljesen mindegy, hol vagyunk, úgyis megtalálnak.
- Igaz - válaszolta apja. - Akkor irány haza, és majd otthon tovább agyalunk azon, mit tegyünk, míg megint meg nem jelenik valami lény a házban - fejezte be szomorúan.
Kiálltak a járművekkel, majd becsukták a kaput.
- Figyeljetek csak! - kiáltott fel Era, mikor már mindannyian elfoglalták a helyüket útra készen. A többiek érdeklődve néztek rá, de ő csak kimutatott a szomszéd telekre. - A test!
44.
Edvin tervei ellenére kicsit gyorsan hajtott az autóval. Közben elmerült gondolataiban is, mert még mindig nem adta fel, hogy megkeresse Lianáékat. Csak úgy kóborolt a városban, mert tippje sem volt, merre menjen. Leállni sem akart, mert most valahogy nem hiányzott neki még egy találkozás valakivel. Tudta, hogy mostmár őt is keresik, nem véletlenül akadt össze Sailrossal sem. Azt sem tudta, hogy ő meghalt-e, vagy csak megsebesítette, de talán egyelőre nem kell tőle tartania. Aztán ugye itt vannak a földi rendőrök, bár tőlük nem igazán félt most, ők érdekelték a legkevésbé. Aztán éppen lefordult balra a kereszteződésben, mikor furcsa hangokra lett figyelmes a motortérből. Nem szokványos zörejek voltak ezek, mintha valami mocorogna odabent, és át akarna törni be, az utastérbe, hogy őbenne kárt tehessen. Valahogy nem igazán volt kedve már megint megküzdeni valamivel, de nem maradt más választása: leparkolt az út mellé..
Mindannyian egyszerre fordultak afelé a test felé, mit percekkel ezelőtt még Lianának hittek. Mostanra elég nagy változáson ment már át, és egyáltalán nem tűnt olyannak, mint a lány. Hullámzott, és előbb úgy tűnt, hogy elhamvad, eltűnik. De aztán valahogy mégsem akaródzott neki. Inkább, mintha össze akart volna állni valami félelmetes, roppant testté, mely mindent képes kipusztítani maga körül. Era felsikoltott:
- Apa, taposs a gázba!
Apa követte a felszólítást, de persze maga is úgy gondolta. A baj csak az volt, hogy azon a homokos talajú földúton azért nem volt olyan egyszerű kilőni az autóval, de nagyon igyekezett, valahogy egyikük sem akarta megtudni, sőt megtapasztalni azt, mi lesz, ha feléled "hamvaiból" az a lény.
- Bakkeeeer! - hallatszott be az autóba Tóbiás üvöltése, és közben el is húzott mellettük a motorral. Apa meg a nyomában. Aztán szerencsésen kiértek a főútra. Tóbiásék sem buktak a chopperrel, ami szerencse, mert tényleg vacak egy talaj van erre a célra ott a szőlősben. Persze mindannyian tisztában voltak azzal, hogy talán ilyen egyszerűen nem lehet elmenekülni a rém elől. Az embernek benne van az ösztöneiben, hogy ameddig lehet és tud, addig szaladjon, menjen előre az ellenségei elől, merthát ez az állatokban is megvan, hiszen mi mást is tehettek volna. Csak a lelkük mélyén remélték, de nagyon, hogy nem éri őket utol valami különleges földönkívüli technika, képesség által..
Edvin felnyitotta a motorháztetőt. Előzőleg már magához vette a fegyvert, mert biztosra vette, szüksége lesz rá. A motortérben egy hüllő tekergett fekete, olajos fényű, iszamos testével. Vaksi szemével Edvin felé "nézett", szájából kétvégű, fekete kígyónyelv tört elő, és hirtelen nagyobb sebességgel tekergőzött a fiú felé. Edvin hátraugrott, és a lény lepottyant az aszfaltra az autó mellé. Ez is volt a célja, mert ha belelő a motortérbe, a benzin robbanást okoz, ráadásul a kocsi is tönkremegy, és akkor mivel folytatja már megint útját. Csak sejtései voltak arról, hogy ez a szörny hogyan kerülhetett oda. Gondolkodni nem is volt már ideje, mert a lény kitátotta száját, melyben ezernyi apró kis tűhegyes fog helyezkedett el, mind arra várva, hogy az ő húsába mélyeszthesse őket. A fiú rálőtt, és a kígyószerű lény hátrébb repült az útpadka mentén burjánzó fűbe. Meglepő és nem hozzá illő módon visított, nem akarta hagyni magát és azt, hogy ilyen egyszerű módszerrel megsemmisüljön. Ami nem is történt meg igazság szerint, mert pillanatokon belül ismét az úton termett, rohamosan megközelítve Edvin lábát. A fiúnak eszébe jutott még valami.. Hát persze! Ezek a fantasys, woodooszerű szörnyek a múlt mély homályából törnek elő, nekik is méltó fegyver kell. Lehajolt, és bakancsa szárából előkapott egy tőrt, olyan kétarasznyi pengével. Mintha vívna, lecsapta vele a fejet, mely elhagyta a testet, gusztustalan fekete testnedveket lövellve magából. "Fenébe, hogy még miket fognak rám küldeni!" - mérgelődött a fiú, de nem is vesztegette az idejét, mert a fejetlen test sűrűn, és idegesen kapálódzott az útpadka porában, és nagyon úgy tűnt, hogy nem vesztette még el létjogosultságát ezen a Földön.
45.
Apa csak nyomta a gázpedált, vissza sem nézve, követte a choppert. Mimi hiába félt, de nem bírta megállni, hogy ne nézzen vissza. Ő az a típus, aki tudja, hogy rettenetesen fog félni a rémől a horrorfilmben, de mégsem takarja el a szemét, mert egyszerűen valami oknál fogva látni akarja a szörnyet.. De ő is csak annyit pillantott meg, hogy egy roppant méretű szörnyeteg bontakozik ki a semmiből. Ez már nem Liana volt, de nem ám! Több, mint két méter volt, lehetett talán három is. És egyszerűen meghatározhatatlanul nézett ki. Talán, mint egy dinoszaurusszal keresztezett őshüllő? Sárkány? Formára ilyesmi lehetett, alaposabban már nem tudta megfigyelni a szőke lány sem, csak sikoltani tudott, csak ahhoz volt már ereje.......
A cél az a Tószegi família otthona volt. Tóbiás arra igyekezett a motorral, és persze a többiek is az autóval, ahogy előre megbeszélték. Hamar vissza is értek, hiszen ezek a szőlőskertek Kőhalma határában terültek el, 1-2 km-re a város szélétől. Tóbiás lefékezett a chopperrel a ház előtt, hogy megvárja a többieket is. Hamar utolérték, és mindannyian az utcán álltak.
- Mit gondoltok - kezdte el Mimi - Biztonságos lehet bemenni a házba? Vajon nem les ránk ott is valami szörny?
- Majd én bemegyek előre, és megkukkolom! - adta a bátrat Tóbiás. Persze a lelke mélyén ő is tartott azért attól, hogy meglepetések várhatják őket odabent. De gyengeségét sosem mutatta volna ki a többiek előtt. Így aztán besétált az üres lakásba. Hamar ki is jött az ajtón.
- Úgy tűnik, tiszta a levegő - mondta. - Szerintem behurcolkodhatunk.
Edvin úgy gondolta, ez a valami nem fogja tudni követni őt, ha itthagyja és elhajt az autóval. Arra az elhatározásra jutott, hogy visszatér a lányok lakhelyére, megnézi, talán visszamentek oda, vagy hátha talál valami kiindulópontot ott, hogy merre mehettek. Így aztán bepattant az autóba, és elhajtott onnan, egyszerűen otthagyva a porban tekergőző lény maradványait. Most nem igazán volt ideje vagy kedve ezzel foglalkozni, mert fogalma sem volt arról, mit tehetne még vele, ha esetleg ez sem "használt" neki, bár úgy tűnt, lehet csak idegrángás volt nála ez, ki tudja...... Az utcába beérve elégedetten tapasztalta, hogy itt tartózkodnak, a járművek legalábbis ennek feltételezésére adtak okot. Leparkolt mögéjük, és leállította a motort. Nagyon bízott benne, nem lesznek majd vele ellenségesek, és elfogadják a segítségét. A visszapillantóban ellenőrizte a külsejét, illetve arcát, és kiszállt a járgányból.
Az imént Tóbiás már kitapasztalta, hogy ismét van áram is a lakásban. Igaz, világítani még nem kellett, mert nappal volt, de ezt sem ártott tudni. Semmiféle nyomot nem találtak odabent, ami aggodalomra adhatott volna okot.
Era lerogyott a kanapéra:
- Jaj, én már annyira, de annyira unom!!!! Sohasem lesz már béke, hogy ismét normális családként élnénk együtt! - pityeregte el magát. Ő volt közöttük a legfiatalabb, és őt viselte meg leginkább ez az egész.
De mielőtt válaszolni tudtak volna neki, kopogtatást hallottak az ajtón, majd belépett Edvin:
- Elnézést, ha zavarok.. De úgy hiszem, egyáltalán nincs rendben semmi sem errefelé..... Szeretnék segíteni, higgyék el! Liana?
- Ne is mondd, fiam! - mondta Anya haragvó, gyanakvó tekintettel. - Sikerült nekik elrabolniuk ismét, fogalmunk sincs arról, mit akarhatnak éppen őtőle! Mikor szegénykém soha senkinek sem ártott, hiszen annyira, de annyira nemes lélek!
- Igen, azt hiszem, azért ennyit én is tudok róla - válaszolta a fiú. - Igaz, nem ismerem őt, ezért tűnhet egyszerűen hihetetlennek a segítő szándékom, pedig valóban nagyon szeretnék segíteni, és persze azt is, ha egyszerűen ezek az űrlények megsemmisülnének, mert az univerzum összes élőlényére káros hatással vannak csak!
- No fiam! - mondta Apa. - Foglalj helyet köreinkben, és el fogod most nekünk mesélni, kicsoda-micsoda vagy, és honnan jöttél, mit akarsz a Földön, mert nem hinném, hogy tévednék, ha azt mondom, te nem innen való lény vagy!
Edvin helyet foglalt a nagy fotelban, a többiekkel nagyjából szemben, és elkezdett mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése