"Maius vagyok, emlékszel még rám?" - hallotta a kérdést az agyában.
"Ó, hogyne! Te segítettél a sötétben kijutni.."
"Így van. Most is itt vagyok, csak próbálok észrevétlen maradni."
"De miért segítenél.."
"Tudod te.. Mert én is áldozattá váltam annak idején. És sajnos veled is megtörténhet, lehet, hogy nem meghalsz, 'csak' így jársz.."
Liana egyre inkább elkeseredett..... Ha lehet ilyet mondani, hiszen eddig is éppen eléggé maga alatt volt.
"Sietnünk kell viszont kitalálni valamit, mert hamarosan visszajönnek" - hallotta Maiust.
"Ki tudsz menekíteni esetleg innen..?"
"Azon vagyok.. Tapogatózz ide, a falhoz, óvatosan.. És be ne pánikolj!"
Liana úgy tett, próbálta kitapogatni a falat, ahol Maiust sejtette, mivel ezúttal sötétben hagyták itt. Aztán ki is tapintott valami puhát, ez már biztos, hogy nem a króm volt. És hirtelen olyat érzett, mintha magába szippantaná a fal. Nem ijedt meg, hiszen tudta, hogy Maius "ölelésében" van.
"Ismét megpróbáljuk a lehetetlent. Kijuttatlak az erdőbe, de nem tudom, utána mi lesz veled."
"Ismered Webbert? Esetleg, ha hozzá el tudnék valahogy jutni..?"
"Hm, Webber.. Nem rossz csóka, kicsit beképzelt, de lehet, hogy segíthet ha mással nem is, talán tud kapcsolatot teremeteni a bolygóddal. Viszont bújtatni nem hiszem, hogy fog. Az itteni teremtmények félnek Lodorumtól és követőitől, és nem mernek reszkírozni.."
"Megpróbálok beszélni vele.."
Közben olyan furcsa érzése támadt lánynak. Mintha sehol sem volna, nem is létezne, lebegne a semmiben, a múltban, jelenben és jövőben egyidejűleg. Különös érzés volt, de egyúttal kellemes. Úgy érezte ezekben a pillanatokban, hogy biztonságban van, nincs semmi problémája, talán csak álmodja ezt a sok-sok rosszat, hamarosan fel fog ébredni a saját izzadtságában vergődve, és ha kisüt a nap csak jót nevet az egészen.. De ébredés helyett hirtelen száraz avarban találta magát, és rájött, hogy a földöntúli erdő fái alatt fekszik éppen.
"Itt kell, hogy hagyjalak. A mostani pozíciódhoz képest egyenesen ha mész, hamarosan megtalálod Webber fészkét. Sok szerencsét!"
"Viszlát.."
Liana feltápászkodott, és elindult előre. Sötét volt az erdőben, így nagyon nehéz volt tájékozódnia. A csend halálos volt, sehol semmiféle hang nem törte azt meg. Egyre jobban félt, még talán rosszabb volt így haladni, mintha kicsit élőbb lett volna az erdő körülötte. Aztán hirtelen valamit érzett a bokája körül, és elvágódott a selymes aljnövényzetben.
- Talán ki kéne menni a sarokra. Hátha látunk ott valamit, vagy nem is tudom.. - gondolkodott hangosan Tóbiás, miután bementek a házba.
- Meg kellene valahogy keresnünk azokat a 'szörnyeket' - mondta Apa is. - Más nyomon nem igazán tudunk elindulni szerintem.
Így aztán szedelőzködni kezdtek. Sajnos Tóbiás pisztolyán kívül nem rendelkeztek más fegyverrel. Igaz, hogy olyan nagyon sokra úgysem mentek vele, mint már tapasztalták, de azért mégiscsak jó az, ha van, ha másért nem is, mert biztonságérzetet nyújt. Apa szaladt még vissza, hirtelen ötlettől vezérelve, és hamar vissza is ért a kezében egy macsétával. Szeretett ilyesmiket gyűjteni csak úgy hobbiból, sohasem használta semmire.
- Endre bá.. - szólt Károly. - Szerintem nem sok hasznát vesszük, mert nem nagyon van hova tenni......
- Sebaj, jó erős a nadrágszíjam, beletűzöm.. Na? - mutatta a fiúnak.
- Hát nem tudom, maga tudja, mennyire kényelmes..
- Szeretnék lefejezni legalább egy olyan rohadékot!!
- Endre bá! - kiáltott Károly távolba révedő tekintettel. - Itt az alkalom, hogy kipróbálja!
Mindenki riadt tekintettel meredt Apa mögé, mire a férfi hátrapenderült, és őt is meglepetés érte..
53.
Egy mutáns állt mögötte.. Férfinak nézett ki, de mégsem az volt. Nehéz leírni, olyan rettenetesen festett. Vagy két méter magas, és a bőre.. Olyan zöldesszürke. De nem zombinak nézett ki, annál valami sokkal rémségesebb lény állt előttük. Kissé elvigyorodott, és szájában ezernyi apró és tűhegyes fog helyezkedett el. Pupilla nélküli sárgás szeme érdeklődően tekintett le rájuk. Szakadt trikót viselt és egy koszos farmert. Lábujjai hosszú, fekete karmokban végződtek, ezeket láttatni engedte, mivel nem viselt semmiféle lábbelit. Fésűt nem látott pár szál fekete haja össze-vissza állt feje búbján. Kézujjai is karmokban végződtek, mind a három. És ebben a szörnykézben egy ismeretlen eredetű fegyvert szorongatott, amit a kis csapat nem tudott beazonosítani, hogy mi lehet az, lőfegyver-e, vagy más. Apa rendkívüli lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot. A macsétát hirtelen előrántotta, és lecsapta vele a kezet, mely azt a valamit fogta. Nyomán fehéres-habos "vér" szökellt ki, Károly úgy vette tudomásul a történteket, mintha egy mátrix jelenetet látna a moziban: lassítva.. Ahogyan elválik a kéz a testtől, leesik a járdára, folyik a testnedv, a lény felüvölt, ebbe belekeveredik Endre bá ordítása is, a többiek kiáltozása, a nők-lányok vegyes sikolya, és ahogyan mindenki menekülésre fogja.. Kivéve Tóbiást. Ő egy hirtelen mozdulattal felkapta az idegen fegyverét, és aztán kezdett el futni. Az űrlény hatalmas ordításba és ismeretlen nyelven való káromkodásba kezdett - ezt azért minden nyelven felismeri az ember a hangsúlyból, mimikákból. Tóbiás közben a tárgyat tanulmányozta.
- Vigyázz, apafej, nem tudjuk mire való, nehogy csak kárt okozz vele! - ordította közben Geri, aki azért figyelte haverja mozdulatait.
- Nem mindegy az már nekünk, tesó? Vagy ettől nyuvadunk ki, vagy ez a zombifej nyír ki minket, nincs már itt nagy választásunk! - rikkantotta, majd megnyomott egy gombot a "fegyveren", és eltűnt.
"Szzzzijjaaa.." - hallotta agyában Liana. Ahogyan feküdt az aljnövényzetben, éppen farkasszemet nézett egy igencsak testes kígyóval.
"Te szóltál?" - kérdezte.
"Én, hát ki mász?"
"Megijedtem.."
"Van is rá okod, hiszen kevés itt a táplálék!"
"Jajj, nemár.. Intelligensebbnek nézel te ki annál, hogy csak úgy felfalj!"
"Szzzzz.... Tényleg?"
"Tényleg..... Tudod, itt az volt a tapasztalatom az állatokkal, hogy segítenek.."
"Állatokkal?"
"Igen, mint te, Roborus, Webber.. Apropó, amúgy éppen Webbert keresem."
"Hm..... Mi nem vagyunk állatok!?"
"Hanem? Te például éppen úgy nézel ki, mint egy kígyó!"
"A kígyó állat?"
"Jajj, ne fárassz már, hát mi más volna?"
"Honnan tudod, hogy a mi lelkünk is állati? Hogy nem-e emberek voltunk valaha, csak a lelkünket állati testbe zárták? Hmm? És egyáltalán nem érezzük jól magunkat, de ez van, és ez nem reinkarnáció, ez több annál!"
Liana elgondolkodott.. Eddig abban a hitben volt, hogy ezek a teremtmények állatok, csak ezen a bolygón ők is tudnak kommunikálni az emberekkel. Valahogyan az fel sem merült benne, hogy esetleg emberek lehettek valamikor, vagy más, magasabb rendű lények..
"Te valami más voltál régen?"
"Tojás, hi-hi-hi!"
"Jajj...... De fárasztó vagy!"
"Ugye. Mindig őrizd meg a humorérzéked, és sosem érhet baj!"
"De nem válaszoltál a kérdésemre.."
"Van köztünk, aki nem állatbőrben látta meg a napvilágot, igen.. Én Eldos vagyok, valaha harcos voltam, de utolért Lodorum átka, és kígyóbőrben tengetem életemet, mert szembeszálltam ezzel az önző civilizációval. Lehet, te éppen jókor jöttél, hogy megmentsd az én dimenziómból érkezett társamat, Aldent."
54.
- Hova a fenébe lett ez a hülye!? - kiáltott meglepődve Károly. A többieknek is feltűnt a hiánya, de mindeközben azért arra is figyelniük kellett, mit tesz az idegen, hiszen Tóbiás tűnt el, nem az. És igencsak káromkodva érte utol őket, azért elég komoly fájdalmai lehettek a keze miatt. Apa megintcsak a macsétához tudott folyamodni, más fegyverük most már tényleg nem volt. Tóbiás ugyebár a pisztolyt is magával vitte az ismeretlenbe. Apa meglengette a macsétát ismét nagy lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve. Mert sajnos bizony látszott őrajta, hogy eléggé meg van ijedve a történésektől és ezektől a jelenségektől, melyek időről időre zaklatják őket. Nem volt éppen egy bátor harcos típus, de már csak ő maradt itt, aki ki tud állni a családja, és a fiatalok mellett. Még egy kicsit fel is ugrott a bozótvágóval, és tiszta erejével suhintott arra a pontra, ahol a mutáns űrlény nyakát sejtette.
Tóbiás körülnézett, nagyon meglepődött a történtektől. Arra számított, hogy valamit ki fog lőni az a tárgy, esetleg valamilyen sugarat, ha nem is töltényt. De nem ez történt vele. Ahogy körbepillantott, egy űrhajóban találta magát. Nem volt úton semerre, egy helyben állt. És nem is látott senkit maga körül. Így aztán elindult az ajtó felé, hátha kiderül, hol is lehet. Amint oda lépett tapasztalta, hogy a Földön van és nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől. Aztán egy ismerős arccal nézett farkasszemet.
- Edvin! Mit keresel te itt?
- Ezt én is kérdezhetném! - válaszolta az. - Hogy kerülsz te az ellenég járművébe?
- Ellenség..?
- Az alakváltó! Akivel megküzdöttem Lianáék házában, illetve az utcán!
- Jhaaaaa, hogy az. Ezt egy zombifejű mutánstól szerváltam, megnyomtam egy gombot rajta, és itt teremtem..
- Ahhaaaa.... Tudod, vannak ám ilyen szerkentyűk. Ha megunja azt a helyet, ahol van, vagy hirtelen szeretne onnan kereket oldani, hát visszateleportálja magát az űrhajójába. Felétek az ilyen szerkezetekről csak álmodnak az emberek, de egyes kultúrákban bizony már múltja van ennek..
- Hm.. És ezzel esetleg el lehetne jutni Lianához is, hogy talán hazahozhassuk?
- Jó volna megpróbálni, igen.
- Te pedig azt is bizonyára tudod, most éppen merre tartózkodik.. Igaz?
- Én úgy vélem, visszavitték őt a Kaiarosra.
- És oda tudnánk menni érte esetleg?
- Meg lehet próbálni, igen.. De hol vannak a társaid?
- B.....sza meg! A muti éppen sakkban tatja őket!
- Akkor oda kell mennünk, mert nem tréfadolog az!
- Ok., hát legyen!
"De hogyan tudnék én segíteni?" - kérdezte Liana.
"Azért talán te többre vagy hivatott, mint egy kígyó."
"És a társad is állatbőrben van?"
"Nem. Őt 'csak' fogva tartják, de ő még a régi."
"Értem.. És te úgy gondolod, én ki tudnám szabadítani?"
"Látok rá esélyt. És akkor még az is könnyen meglehet, hogy meg tudnánk fölöttem szüntetni ezt az átkot, hogy ne kígyó legyek. Tudod, mi képesek vagyunk a dimenziók között utazni. A te világod, illetve bolygód egy másik dimenziójából származunk, és lehet, hogy el tudnánk téged juttatni oda. De egyedül erre nem vagyok képes, mert mindkettőnk ereje szükséges hozzá. Ők is tudják ezt, ez a mi lényünk egyik különlegessége, és azt hiszik, ezt el lehet venni tőlünk, úgymond kivonni belőlünk.."
"Óh...... Már értem! Valami ilyesmi dolgot szeretnének velem is tenni!" - kiáltott fel hangosan is Liana, mert kezdett ráébredni arra, hogy vajon mit is akarhatnak tőle ezek......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése