Edvin rendkívül ideges volt. Az autóban meg sem szólalt többé, rájött, hogy ezzel az emberrel ugyan nem megy semmire. Majd talán odabent el tudja magyarázni, hogy engedjék el végre, és hátha visszaér ahhoz a családhoz is, és tud segíteni, míg nem késő. Szerencsére hamar odaértek, és Kolonics felügyelő előtt találta magát.
- A fiatalember nem tudta igazolni magát, de be akart menni Tószegiékhez - jelentette büszkén a járőr.
- Valóban? - kérdezte Kolonics - Mi köze önnek ehhez a családhoz, mit akart tőlük éppen most?
- Csak segíteni szeretnék nekik, és mivel önök feltartóztatnak, lehet már minden késő lesz! - nézett a felügyelőre haragosan Edvin.
- Nos, nézzük csak.. Nem tudod magad igazolni, sem azt a gépkocsit, mellyel a helyszínre érkeztél. Amin nem lepődöm meg, mert nemrég jelentették be egy piros Suzuki Swift eltűnését a Móricz körúti garázssorról, melynek érdekes módon a rendszáma is egyezik azzal, amin te érkeztél a házhoz. Mi tudsz ehhez hozzáfűzni?
- Sajnos semmi olyat, ami az ön szemében hihető volna. Hiába mondanám el, hogy a fiatalokat földönkívüliek tartották fogságban, és én segítettem megmenekülniük, és a életük forog kockán, mert az űrlények már csak olyanok, hogy úgyis kiszimatolják a hollétüket. Jó, hogy odaküldenek egy járőrt, aki engem kaszliz be, és közben azzal a családdal ki tudja mi történt! Amíg itt velem vannak elfoglalva, addig lehet, ők már nem is élnek! És akkor azzal törődnek, hogy mutassam a személyimet meg a jogsimat! Cöhh......
- Jólvanmár, fiatalember! Vegyen már vissza egy kicsit magából! Én úgy érzem, tökéletesen megfelelne magának az, ha én biztosítanék a részére szállást ma éjszakára! Egész kényelmes a priccs a zárkában, majd meglátja!
- Maga nem normális!? Ezért bezárni????
Egy pillanatig pisszenés sem hallatszott a szobában, annyira meglepődtek a hirtelen sötétségre.
- Mi történik? - kérdezte végre Era csendesen, nagyon-nagyon félt.
- Nyugi - mondta Liana - Csak elment az áram.
- Nagyon félek. Hidd el, hogy ez nem véletlen, és mindjárt történik valami!
Közben kis fény gyulladt a szoba másik oldalán. Apa gyújtott meg egy gyertyát.
- Ne félj! Csak áramszünet van, semmiség - mondta.
- Szerintem nem ok nélkül történik.....
A többiek csendben ültek a kanapén, fotelekben. Mimi egy nagy párnán foglalt helyet a földön.
Tóbiás a szemét forgatta a kanapén ülve.
- Szerintem meg nem véletlen. Biztos, hogy ezek művelik!
- És még a rendőr is itthagyott minket - mondta Era.
- Semmit sem ér szerintem az ő védelmük - jegyezte meg Geri - Azt hiszem a földönkívüli erőkkel úgysem tud senki megküzdeni.
- De eddig is ment! - ellenkezett Era - Hiszen látod!
- Az csak véletlen.
- És mi van, ha ez az Edvin gyerek is közéjük tartozik? És azért tudott tenni valamit? Lehet nem is ellenség, és a köcsög rendőr pont őt viszi el! - szólalt meg elgondolkodva Károly is.
Liana is elgondolkodott. Tényleg érdekes. Persze azt nem tudják, hogy Edvin lelőtte-e Linasszánt végleg, vagy már megint feltámadt. Mert ugye ha ki tudta nyírni, akkor valóban valami más módszere van, mint nekik. Lehet Erának van igaza, és feleslegesen haragszanak arra a fiúra. Elképzelhető, hogy csak figyelmeztetni szerette volna őket, és tessék...... Ide fajultak a dolgok.
Töprengéséből Mimi és Era együttes felkiáltása szakította ki.
35.
Edvin füstölgött magában a dühtől, miközben a rácsos ajtó rázárult. Komolyan nem akarta elhinni, hogy ilyen létezik egyáltalán. Szomorúan ült le az említett kemény fekhelyre, és elkezdett gondolkozni, mit tegyen. Mert itt nem maradhat! Ő valóban segíteni akart azokon az embereken, mégha a fiatalok félre is értették a szándékát. De majd talán megértik, mi is itt az ő küldetése. De addig még történnie kell egy-két dolognak, és azért ez nem lesz egyszerű.. Nagyon nem. Lehajtotta a fejét ültében, és gondolataiba mélyedt.
Egy fiatalember sziluettjét látták belépni a szobába. A többiek is mind arra fordultak, sajnos a gyertya gyenge fényében csak ennyit tudtak kivenni az idegenből. Era Mimi kezét szorongatta a félhomályban, miközben az ismeretlen árnyéka egyre nagyobbra nőtt a falon.
- Ki maga? - szedte össze magát Tóbiás. Nehogy már a nagy vagány rezeljen be egy idegen fickótól! Mégha felettébb érdekes is az, hogy egyáltalán honnan csöppent ide, Tószegiék otthonába ez az illető.
- Ha mindenki normálisan működik velem együtt, semmi probléma nem lesz - mondta.
- Ez nem válasz a kérdésemre - erősködött Tóbiás.
- Tóbiás.. Hagyd már beszélni! - nézett rá idegesen Apa.
- Legyen elég annyi, hogy a keresztnevem Rupert. Most boldog vagy? - vigyorgott - Beszélhetünk végre a lényegről?
- No mondd csak öcsibogyó, kíváncsi vagyok!
Rupert elhúzta a száját.
- Attól, hogy sértegetsz, semmire nem haladunk. Nos.. -kezdett bele a mondandójába.
- No fiam, most jött el az ideje, hogy beszélgessünk egy kicsit! - kiáltotta el magát Kolonics, miközben Edvin cellájához sétált, kulcsok zörögtek a kezében, hogy kinyissa az ajtót, és egy kicsit leüljön ezzel a fiúval beszélgetni. Értelmes gyereknek tűnt, még lehet, hogy segíteni is tud az ügyben, bár ő is inkább arra gondolt, hogy bűnös, mert elég gyanús körülmények között került Tószegiék otthona környékére. Odalépett a zárka elé, de még mielőtt kinyithatta volna konstatálta, hogy a fiú nyomtalanul eltűnt onnan.
- ..ha velünk tart a lány, akkor a többieknek semmi bántódása nem fog esni, nekünk csak ő kell! Önök meg szépen hazamehetnek, semmit sem teszek magukkal, úgysem hiszik el azt a sok zöldséget, melyet majd összehordanak a történtekről.
- És mi van akkor, ha nem adjuk őt oda? - szólalt meg már megint Tóbiás.
- Akkor is velünk jön, mi csak finomak próbáltunk lenni, de ha nem jön magától, akkor elvisszük, csak lehet, hogy ezt majd az itt jelenlévők fogják a leginkább megsínyleni. Onnan nem lehet csak úgy lelépni, önkéntesen hazajönni, míg mi nem mondtuk. Úgy volt, hogy hamarosan haza is hozzuk őt, de erre fittyet hányva megszöktették onnan. Csak éppen nem tudják, kikkel állnak szemben, mert akkor nem merték volna mindezt megtenni!
- Kikkel? - kérdezte Tóbiás.
Rupert az égre emelte a szemét.
- Te ennyire hülye vagy, vagy csak tetteted magad?
- Nem kell ám lekezelni az emberi fajt, okostojás - hergelte továbbra is Tóbiás.
- Nem ember..? - kotyogott közbe Era.
- Szívem..... - súgta a fülébe Anya, aki közben a másik oldalán foglalt helyet kisebbik lányának.
- Nos.. Elégedj meg annyival, hogy egy más faj képviselője vagyok. Lodorum úgy gondolta, hogyha én beszélek veletek, akkor jobban szót tudunk majd érteni egymással a hasonlóság jegyében ugye. No de.. Inkább arról beszéljünk, mi a válaszuk minderre? Kisasszony? - nézett Liana felé - Indulhatunk?
- Ig..... - mondta volna ki a bűvös szót Liana, de nem tudta végigmondani, mert Tóbiás félbeszakította:
- Megy veletek a rosseb!
- Akkor erőszakhoz kell folyamodnunk! - szórt szikrákat Rupert szeme, amit Liana most figyelt meg jobban, és úgy látta, ennek a fickónak nincs pupillája.
36.
- Tóbiás! - kiáltott Liana - Természetesen velük megyek!
- Nee, kislányom! - kiáltott fel Anya.
- Muszáj.. Nem tehetem kockára a családom és a barátaim életét!
- Ez a beszéd - mondta Rupert - Ezek szerint akkor indulhatunk is!
De mire elindultak volna, ismét váratlan dolog történt. Valaki berontott a szobába.
- Senki sem megy közülük sehova, ellenben te haza! - kiáltott fel a jövevény, és a jelenlévők csodálkozva állapították meg, hogy az illető Edvin.
- Éppen most beszéltük meg, kicsit lekéstél - jelentette ki gúnyosan Rupert.
A fiú csak most bontakozott ki a sötétből teljes valójában, és csak ekkor pillantották meg a kezében a fegyvert. De nem is volt idő semmire sem, még ezt végiggondolni sem, mert rálőtt Rupertre, aki elterült a földön.
- Mindenki meneküljön innen! - kiáltotta Edvin - Míg kedves az élete!
- Mi vagy te, apafej? - kérdezte Tóbiás, de közben azért iramodott kifelé a házból.
- Ne törődj azzal, okostojás - vágott vissza Edvin - Mentsd az irhádat, míg meg nem gondolom magam!
A többiek is követték Tóbiás példáját, és hamarosan mindenki kint termett a házból. Liana hátranézve még annyit látott, hogy Edvin az egyik kezénél fogva húzza kifelé Rupertet az udvarra. Odakint a ház előtt meglepődve láttak egy különös járművet. Csillogó, krómos színe volt, és valami agyontuningolt sportkocsi lehetett, melynek a márkája felismerhetetlen volt.
- Gyorsan-gyorsan, kislányom - tért magához rövid elrévüléséből Apa hangjára - Ülj befelé a kocsiba, és már itt sem vagyunk!
Hamar mindenki elfoglalta a helyét, ismét nem törődtek azzal, hogy eggyel többen vannak, és kicsit szűkös a hely. Apa gázt adott, és csak ekkor merült fel a következő kérdés:
- És hova megyünk?
Edvin Ruperttel együtt a szuper sportkocsihoz lépett, és abból egy még szuperebb hm, valamit vett elő. Ez is bizonyos fegyver volt, csak a mi számunkra kicsit felfoghatatlan. A jármű mellett elengedte Rupert kezét, és az végignyúlt az aszfalton. Ekkorra már halálos csend volt kint, a sötétben. A Wartburg és a chopper elporzott onnan, a rendőrök nem értek még vissza. Edvin azt a bizonyos szerkentyűt a földön fekvőre irányította, és különös dolog történt.. A test mintha foszforeszkált volna az utcai lámpa fényében, felizzott, de nem mozdult, majd kezdett átlátszóvá válni, és a végén légnemű lett, azaz eltűnt..
"Ez az.. - gondolta Edvin - Egyelőre ez nem fog több gondot okozni azt hiszem."
A fegyvereket szépen bepakolta járművébe, majd beült, és gondolkodóba esett. Egyszerűen nem tudott dönteni, mit kellene. Azt tudta, hogy meg kell keresnie ezeket az embereket, és figyelmeztetni őket. És azt is tudta, hogy végre-valahára őszintén kell majd beszélniük, és el kell mondania mindent nekik, az igazságot. Mert ők is így tudják majd megvédeni magukat a veszélyekkel szemben, és bizony annak is eljött az ideje, hogy elárulja azt is, kicsoda ő valójában. Csak azt kellene kiderítenie, hogy hova mentek..
Kolonics nem tudott először szóhoz jutni. Az ajtó rendesen be volt zárva, most nyitotta ki. Ablak nem volt a helyiségen, csak szellőzőnyílás, dehát azon még egy jól megtermett patkány sem fért volna ki. Becsukta az ajtót és visszament az irodába, ahol a telefon után nyúlt, és tárcsázta Hadász századost.
- Uram, elnézését kérem a kései zavarásért! De akit begyűjtöttünk a Tószegi család otthonánál, nyomtalanul eltűnt!
- Nos, felügyelő.. Komoly hiba volt "elveszíteni" a gyanúsítottat! Hamarosan bemegyek, addig ne nyúljon senki semmihez abban a bizonyos zárkában, magam is meg akarom nézni! És természetesen megnézzük a kamera felvételeit is!
Ezekhez a felvételekhez csak a századosnak volt joga, tehát Kolonics nem tudta visszanézni, mert a gép jelszóval volt védve, így aztán ő is nagyon kíváncsian és egyben idegesen várta Hadászt. Talán ha megnézik, akkor az ő áratlansága is bebizonyosodik, hiszen valóban semmilyen mulasztást nem követett el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése