A két szülő bizony elhűlve szemlélte a helyszínt. Azt egy pillanatig sem gondolták, hogy lányaik lóvá tették őket. Egyrészt ők nem ilyenek voltak, másrészt csak körül kellett nézni azon a helyen, hogy lássák, itt bizony történt valami nem mindennapi. Valahogy már az utcán érezték, hogy valami itt nagyon nincs rendben. A kapu tárva-nyitva állt, így aztán hívatlanul is beléptek a Semmelweis utca 19. szám alatt lévő ház udvarára. A ház rendben volt, de a udvar.. És a mögötte lévő melléképület maradványai arra engedtek következtetni, hogy valami szörnyű dolog mehetett itt végbe az elmúlt fél órában. A melléképület vagy fészer deszkából épült valamikor, de ennek már csak a romjait látták. Mellette az udvaron egy kráter éktelenkedett, mintha egy kisebb méretű robbanás történt volna. Még tán a pora sem ült el teljesen, annyira friss volt a dolog. De a gyerekeiket sehol sem látták, sőt egy teremtett lélek sem tartózkodott az udvaron. Apa úgy gondolta, azért még a háznál meg lehet próbálkozni, így mindketten a bejárati ajtóhoz léptek, és apa hosszan megnyomta a csengőt. Valahol a távolban fel is visított éles hangja. Türelmesem vártak, de semmi eredmény, innen kívülről is úgy tűnt, minden mozdulatlan a ház belsejében, senki sem tartózkodik itthon. Apa megnyitotta az ajtót, de természetesen zárva találta. Itt többet nem tehettek, hiszen ha erőszakosan hatolnak be a házba, az betörésnek minősül. Ráadásul a jelek szerint odabent úgysem találtak volna választ, mert az udvaron történt valami, csak abban reménykedtek találnak ott valakit, aki a kérdéseikre választ tud adni. Tanácstalanul néztek egymásra, mert miközben a házhoz sétáltak Anya megpróbálta Erát visszahívni, de kikapcsolva találta hívása a készülékét.
Tóbiás még tovább is udvarolt volna Lianának, de erre nem volt lehetősége. Mert ahogy beszélt, Liana mögött állt Era és Edvin, és valami furcsa módon úgy tűnt, hogy Edvin mintha kicsit kivetkőzött volna önmagából. De ezen már nem tudott gondolkozni, csak az merült benne fel, hogy ezt a fiút ő még sohasem látta. Nem tudta mennyi idő telhetett el, de egy teljesen ismeretlen heyen eszmélt fel. Szerencsére ott voltak a többiek is: Liana, Era, Mimi, Geri, Károly.. Egy garázsban lehettek, de még sosem látta ezt a helyet. És Edvint sem látta semerre. A többiek kómásan feküdtek a földön, úgy tűnt ő tért magához először. Sajnos a motorját azt nem látta, és nagyon rossz érzés kerítette hatalmába. Lehet, hogy nem is kerül elő többé, pedig milyen rengeteg energiájába és munkájába került, hogy ilyen legyen. Kicsit már bánta is, hogy beleépítette azt a külyüt. Azt annyira nem sajnálta, hogy belekeveredett ebbe az egészbe ami itt történik, bár ki tudja milyen kimenetelű lesz ez az egész, egyáltalán most hol vannak, hogy kerültek ide és mi fog velük történni. Odasétált az ajtóhoz, és meg sem lepődött azon, hogy a kilincs lenyomására nem nyílt ki a zár. Így hát visszament a többiekhez, megnézni őket, egyáltalán mi van velük. Úgy néztek ki, mintha csak aludnának. Gyengéden megrázta Liana vállát, aki hamar magához is tért. A lány riadtan nézett körül.
- Hol vagyunk, mi történt? - kérdezte.
- Hát, ezt én is szeretném tudni. Mindnyájan itt vagyunk egyet kivéve. Az a gyerek áruló! - mondta Tóbiás, és erre Liana is körülnézett.
- Ja, a húgommal aki volt, még sosem láttam azt a fiút - gondolkodott el.
A beszélgetésre lassanként magukhoz tértek a többiek is. Ők is csodálkozva néztek körül.
- Ez egyre jobb - nyújtózott Geri - Hol a fenében vagyunk?
- Fogalmam sincs, de azt kinyírom, aki eltökítette a mocim! - szorult ökölbe Tóbiás keze.
- Tényleg, a motor.. - nézett körül jobban már Liana is - Lehet nem is a Földön vagyunk már megint, és anélkül többet haza sem mehetünk.
- Hát, nem - gondolkozott el Tóbiás - De valahogy csak nem ártana ha kiderítenénk, mert ha itt várakozunk akár még ki is nyírhatnak minket.
Károly csak a fejét fogta, mintha másnapos volna, és fektében Mimi is mozgolódni kezdett.
- Az a gyerek ezek szerint jól átvert - biggyesztette le az ajkát Era - Pedig olyan jól nézett ki.
- Ki a fene volt az egyáltalán, hol szedted össze? - nézett rá feddően nővére.
- Az iskolából.. Azt mondta a te évfolyamodra jár - magyarázta Era, majd mindent elmesélt amit tudott Edvinnel kapcsolatban.
- Lehet az is egy árkozott ufó! - kiáltotta mérgesen Tóbiás - És persze a kislányt könnyen átverte a szemét! - tajtékzott már a dühtől - Az tuti, ha valahol meglátom kinyírom! - Liana érezte, ez nem üres fenyegetés, majd eszébe jutott a fegyver.. "Odaát" Tóbiásnál piszoly volt, vajon az megvan még? Úgy nézett ki a dolog, erre hamarosan választ is kap, mert nyílt a titokzatos garázs ajtaja.
29.
...és meglepő vagy nem meglepő módon Linasszán lépett be rajta. Mielőtt bármit is mondhatott vagy tehetett volna, lövés dördült és már a földön feküdt.
- Széttrancsírozom ezt a rohadékot! - üvöltötte Tóbiás - Lehet ez volt az az idióta srác is! - nézett haragos szemekkel Erára, mintha szerencsétlen leány tehetett volna valamiről is, hiszen bárkit át lehetett volna így verni.
- Tóbiás, lehet a Földön sem fog ennyitől meghalni! - mondta reszketve Liana. Igaz, hogy önvédelem volt ez is, meg ellenségre ment a lövés, de akkor is gyilkosság. A többiek is tág szemekkel néztek, mire Tóbiás elordította magát:
- Fussatok, meneküljetek, ne bámészkodjatok! - ezzel kirohant a garázsból. Az épület előtt viszont kissé hátrahőkölt az őt fogadó látványtól, és a többiek majdnem nekiütköztek hátulról. A földön egy fekvő alak fogadta őket, és ez nem más volt, mint Edvin.
- Mi a fene!? - nézett hátra Tóbiás - Mindenesetre engem nem érdekel, én mentem a bőrömet, és ha van egy csöppnyi eszetek, velem tartotok!
Ekkor megcsillant a fa alatt a krómozott felület, és teljes életnagyságában és erejében ott állt a motorja.
- Bakker, a mocim, hát az is megvan!!!!! - ordította örömében, majd felpattant a "paripa" hátára. Be is indult a motor, majd hátranézett:
- Liana, te felférsz mögém..
- Nem hagyom itt a húgomat! - válaszolt vissza a lány - De te menj csak nyugodtan, csak megoldjuk!
No igen, a gyáva...... Károly jött el közülük:
- Én veled tartok, Tóbi! A többiekért meg visszajövünk, elhozzuk a fater verdáját!
- Ám legyen! - mondta Tóbiás, és elhúztak a motorral. Furcsa, de semmi sem állta útjukat.
A többiek is elindultak az utca felé.
- Liana, nézd! - kiáltott fel Mimi, mire mindnyájan hátrafordultak.
- Endre, jaj mit tegyünk?? Mi történhetett velük? - Anya reszketett, de nem a hidegtől - Biztos, hogy történt velük valami, valami szörnyűség! Mert másképpen miért nem veszi fel Era a telefonját..?
- Nyugodj meg, szívem. Ne gondolj egyből a legrosszabb eshetőségre!
- Mit tegyünk..? A rendőrségre is hiába megyünk, én beleőrülök ebbe a tehetetlenségbe!!
- Nem tudom, mit tegyünk. Igaz, hogy innen hívott fel Era, vagy nem?? Mi van, ha csak félrevezetés volt, kényszerítették a lányokat a hívásra? Nem hallatszott semmi ilyesmi a hangjukon?
- Nem vettem észre, de tudod annyira talán nem is figyeltem, hiszen annyira nagyon megörültem a hívásnak! - sírta el magát megint Anya. Lelkileg már egészen belebetegedett ebbe az egészbe. Mikor ideköltöztek Kőhalmára azt hitte, végre talán talál egy kis békét. Erre tessék. Semmi, csak minden egyre rosszabb, sokkal rosszabb lett, mint eddig volt. Eddig legalább együtt volt a kis családja még úgy is, ha néha volt bonyodalom a nagyobbik lányával. És most itt, ebben a kisvárosban úgy tűnik elveszítette őt, és nem elég ez, már a kisebbik is belekeveredett, és most, ebben a szörnyű pillanatban kezdte úgy érezni, kicsúszik minden a kezei közül, és örökre elveszíti őket.
- Csssss.... - próbálta csitítani Endre, dehát nem sok sikerrel.
- Találj már ki valamit..... Nem állhatunk itt, én megtébolyodok! Ennél az is sokkal jobb, ha bemegyünk a rendőrségre, és bejelentjük Era eltűnését is.
- Nincs 24 órája..
- Nincs, de elég érdekes módon tűnt - ennél a szónál ismét megrázta vállát a zokogás - el, és Lianáról is tudunk nekik hírt adni. Mi van, ha még itt vannak a környéken, és talán mégis elérnek valamit?
- Igazad van.. Itt már úgysem tudunk mit tenni, irány a rendőrség! - határozta el hirtelen magát Apa. Közben kiléptek az utcára, ahol kis, nagyon kis híján elsöpörte őket egy gyönyörű chopper.
30.
Károly felpattant Tóbiás mögé a mocira, és a srác már ki is lőtt vele onnan, de közben hátrakiáltott:
- Visszajövünk értetek! Megkeresünk! - azzal elporzottak a sarkon.
- Hú, Tóbi, előbb hozzátok muszáj mennünk, mert az az átkozott övtáska!
- Mi van!?
- Leeshetett rólam, vagy nemtom, a garázsban nem láttam, hogy ott lett volna, és a kulcsok abban vannak! A szüleim nincsenek otthon, és a fater kocsiját anélkül nem tudjuk elhozni!
- Hajjjj...... Akkor előbb hozzánk. Csak nagyon sietnünk kell, mert nem akarom, hogy azt higgyék, ennyire gyávák vagyunk, mielőbb vissza kell érnünk!
Tóbiás beletaposott a gázba, mi tagadás, veszélyesen vezetett. Persze a rendőrökkel nem foglalkozott, azzal sem, hogy bukósisak sem volt rajtuk, mégcsak eszükbe sem jutott az ilyesmi, hiszen vészhelyzetben mit érdekli őket. Nagy szerencséjükre nem találkoztak rendőrrel. A Semmelweis végén kiáltott Károly, hogy:
- Tóbi, elütöd őkeet!
Valóban, egy férfit és egy nőt majdnem sikeresen elsepertek az útból, de Tóbiás aztán szerencsés farolás után beporzott az udvarba.
- Láttad ezt..? - kérdezte Anya ijedten.
- Már hogyne láttam volna!! - mondta felháborodottan Apa, de aztán kicsit megbánta a nyers hangnemet, hiszen eléggé meg vannak már feszülve az idegeik - Bocsánat, szívem...... Megnézzük kik azok?
- Szerintem igen, a rendőrség utána is ráér!
Így aztán visszasétáltak a szülők az udvarba, hogy hátha megtudnak esetleg valamit, mi történik itt, és mi lett a lányokkal.
Két ideges fiút láttak a letámasztott motor mellett, éppen a romokban kutakodtak.
- Sziasztok! - szólította meg őket Apa - Nem-e tudtok valamit a lányainkról, Tószegi Lianáról és Erikáról?
- Jó napot, akár tesók is lehetnénk ám vele! - vigyorgott még ebben a szerencsétlen helyzetben is a fiú - Én is Tószegi vagyok.
- Örvendek fiam, azt hiszem már ismerjük egymást, de térjünk már a lényegre!
- Tóbi, megvaaaaaaan!!! - hallatszott egy diadalittas hang a háttérből.
- Elnézést uram.. Tudunk a lányokről, de az életük forog kockán, ha nem sietünk minél előbb a segítségükre! Önöké az a szép Wartburg a kapu előtt?
- Természetesen!
Tóbiás Károlyra nézett.
- Bakker, akkor nem kell a verda! Majd oda beülnek, csak siessünk! Kövessenek minket!
Ezzel a fiúk visszapattantak a motorra, a szülők a kocsiba, és nyomás! Vissza a tetthelyre.
A többiek is hátranéztek Mimi kiáltása nyomán. Linasszán "feltámadt". Ezért kiáltott fel a szőkeség.
- Mit tegyünk? Nálunk nincs fegyver..
Mire kimondta már megint lövés dördült, és nagy meglepetésükre a fegyver másik oldalán Edvin állt.
- Mi a fene? - üvöltött Era - Ez most a sötét vagy a napos oldalon áll?
- Kit érdekel! - kilátott vissza Liana - Szaladjunk, míg kedves az életünk - élt a közhellyel, de ezt most ebben a szituációan aztán senki sem vette észre. Csak a tanácsot fogadták meg, és olyan sebességgel kezdtek el rohanni ahogyan csak bírtak a nyomukban Edvinnel. Elhagytak egy-két tömböt, sarkot, mire a két nővér ismerős autót fedezett fel, az ismerős motor után.
- Úristen, a szüleink! - kiáltotta Liana, miközben a kocsi és a motor lefékezett mellettük, és kivágódott a Wartburg ajtaja.
- Gyorsan szálljatok befelé!
Nem is gondolkodtak, azon a kitárt ajtón bepréselődött az autóba Era, Liana, Mimi és Károly, és robogtak tovább. E helyzetben a hoppon maradt Edvin felé széttárta karjait Tóbiás, és ők is elhajtottak a motorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése