37., 38., és 39. részek

37.

- Nekünk van egy kis weekendházunk itt, a város határában - szólalt meg Geri - Talán egyelőre az is megteszi.
- Jól van, fiam! - szólalt meg Apa - És be is tudunk oda menni?
- Igen, van egy kulcs eltéve ott annak, aki otthon felejti.
Geri utasítgatta Apát, merre menjenek. Sajnos mivel már sötét volt lassabban tudtak haladni, de nem volt messze ez a hely szerencsére, így nemsokára ott is voltak. Tóbiásék követték őket a motorral, ők nem tudták hova mennek most, csak azt, hogy együtt kell maradniuk. Így valahogy mindenki kicsit nagyobb biztonságban érezte magát, már amennyire lehetett ugye ebben a szituációban. Mivel a kis ház a város határában lévő kertekben helyezkedett el, így ott közvilágítás már nem volt. Lassan közeledtek a homokos dűlőúton a kis házhoz. Geri természetesen már csukott szemmel is eltalált volna oda, de így kicsit nehezebb volt, és Apa hallani sem akart róla, hogy esetleg ő üljön a volánhoz. Hiába mondta, hogy azt a nézetet vallja, hogy nem jogosítvánnyal megy az autó. Aztán csak odaértek. Kiszálltak mindannyian a kocsiból, majd Geri oldalt bebújt egy lyukon a drótkerítés alatt, és hamarosan kulcsokkal tért vissza. Kinyitotta a lakatot az öreg deszkakapun, és Apa beállt a Wartburggal, meg Tóbiás is a motorral. Miután leálltak a motorok, földöntúli csend szállta meg a völgyet. Geri imádott itt lenni, és ha ezt elmondta volna a többieknek, igencsak meglepődtek volna rajta. Mert a nagy vagányból nem biztos, hogy kinézi valaki, hogy egy ilyen helyen szereti tölteni az időt.
Felmentek a kis lépcsőn a teraszra, és Geri nyitotta az ajtót.. A kis házban kicsit dohos szag volt és hűvös áradt kifelé.
- Szerencsére áram az van - jegyzete meg a ház "ura", miközben felnyomta a villanykapcsolót. Az egész "lak" egy szobából állt, annyira nem is volt kicsi, több ágy is volt elhelyezve, afféle "nyaralónak" volt kialakítva. Rend uralkodott odabent, a berendezés egyszerű volt, de puritán. És természetesen az ősz hűse is megcsapta őket.
- Van lent a pincében fa - mondta Geri - Hozunk fel, és begyújtunk - mutatott a sarokban álló kis fatüzeléses kályhára - Egész kellemes időt lehet ám itt varázsolni!
- Na, akkor én megyek veled a pincébe, apafej - szólalt meg végre Károly - A hölgyek meg ne fázzanak. Egyébként azért is ajánlotta fel segítségét, mert szeretett volna tenni valamit, mert nem akart itt csak várakozni, úgy érezte, az nagyon idegőrlő tud lenni.
- Okéska, gyerünk akkor! - mondta Geri, és közben el is indult a pincelejáró felé.
Ott is a már ismerős dohos szag fogadta őket. Geri felkattintotta a villanyt, és előttük termett a pince. Befőttek voltak itt elraktározva a polcokon, és zöldségek homokba ágyazva, hogy frissességüket minél tovább megőrizzék. Nemcsak hobbikert volt az övék, erre lehetett ebből következtetni. Azért termeltek meg dolgokat, hogy a haszna is meglegyen az egésznek. Hát igen, általánosságban Geriék sem voltak túlzottan gazdagok. A sarokban fel volt halmozva a tűzifa. Geri odalépett, és elkezdett összeszedni belőle, két karjára feltornyozni amennyire lehet és elbír. Ugyanezt tette Károly is, majd elindultak felfelé a lépcsőn. Kint még mindig a csodás őszesti béke fogadta őket. Csend, sötétség, a csillagok némán vigyorogtak az égen. Geri nagyon sóhajtott. "Bárcsak weekendeznénk itt, milyen jó is az, főleg a langymeleg nyárestéken." Még az éhes szúnyoghadakat sem bánta volna, de nem ám! De most sajnos veszélyben vannak, és nemcsak ő keveredett bele, hanem a cimborái is és ezek az idegen emberek is, akikkel idejött most. Muszáj volt segítenie nekik, nem tehette meg, hogy esetleg egyedül jött volna ki ide, pedig mindennél jobban vágyott volna arra, hogy magányosan legyen itt, és végre a gondolataiba merülhessen. Történt most jó pár dolog, és eszeveszett kaland, amit fel kéne dolgoznia az agyának, és az a legrosszabb benne, hogy még korántsem értek ezeknek a végére. Ráadásul azt sem lehet tudni, miféle kimenetele lesz ennek az egésznek. Gondolataiba mélyedve ért oda az ajtóhoz, nagy nehezen sikerült kinyitnia és belépett a szobába. A látvány, ami odabent fogadta bizony nem mindennapi volt, és ezt hamarosan a nyomában lépdelő Károly is megláthatta..

38.

Régen volt már rá példa, hogy Kolonics várja a Hadásszal történő találkozást. Az ember általában kicsit tart a felettestől, és nem is mindig volt éppen felhőtlen kettőjük viszonya. De most megörült, mikor megpillantotta a századost belépni az ajtón. Ismét elmondta, mit tapasztalt azzal a bizonyos fogollyal kapcsolatban, közben Hadász próbálta a felvételt megtekinteni, hátha okosabbak lesznek. Előbb azt hitte Kolonics, hogy nem fogja odaengedni, mikor először lejátssza a felvételt, de ebben tévedett, egymás mellett ültek a monitor előtt és kíváncsian figyelték a fejleményeket.
A fiú fel és alá sétálgatott a zárkában, látszott, hogy ideges. Leült a fekvőalkalmatosságra, arcát kezébe temetve gondolkozott. Aztán hirtelen felállt, és felnézett a biztonsági kamerára, és ez által a két rendőr szemébe. Aztán hirtelen egy másodperce elsötétült a kép, és mire kivilágosodott már senki sem volt odabent!
- Ez hihetetlen! - jegyezte meg Kolonics - Hogy tűnhetett el!? Mi ez, egy rossz sci-fi?
- Már rég egy rossz sci-fi szereplői vagyunk én azt hiszem - mondta Hadász - És sajnos ismét tájékoztatunk kell a Különleges Alakulatot.
- Így van, bár a múltkor sem igazán tettek semmit. A lány előkerült magától úgymond, aztán most meg ez van - ingatta a fejét Kolonics.

A kis weekendházban volt egy franciaágy, egy kihúzható rekamié és egy emeletes ágy. Aztán még két fotel, és egy asztal két székkel. Kicsit kevesebb fekhely, mint ahányan voltak, de majdcsak összehúzzák magukat, gondolták. Aztán Geriék arra nyitottak be a szobába, hogy mindenki szépen igyekezett elhelyezkedni, mintha itt laktak volna, de minimum ők is rendszeresen jártak volna ide. Úgy néztek ki, mint akik egyből otthonosan érzik itt magukat.
- Na és mi hova feküdjünk, bakker? - kérdezte Károly, mikor ő is meglátta a fejleményeket.
- Akkorra összébb "pakolunk" - mondta nyugtatóan Anya - Bár külön ágy itt ma senkinek sem jut. Hacsak nem az emeletesen ugye.
Geri és Károly bevitték a fát, aztán begyújtottak, meg a tartalékot lerakták a kis kályha mellé. Talán így éjjel már nem kell többet felhozniuk. Látszott, hogy Geri ért ehhez a dologhoz, nem először csinál ilyet. Mimi titokban figyelte őt e művelet közben; tetszett neki ez a fiú. És így egyre jobban tetszett, mert hogy kicsit jobban megismerte úgy tűnt, nem az az üresfejű tinédzser, aki tudja magáról, hogy jól néz ki, aztán azt hiszi mindent megtehet a lányokkal. Már első látásra is tetszett neki a fiú, és most egyre jobban. Ő sem volt csúnya lány, sőt! Csak túl szerény, és sohasem mert volna tenni semmit sem, amivel közeledett volna a fiúhoz. Valószínűleg ezért nem is volt barátja, mert mindig arra várt, hogy a fiúk kezdeményezzenek, de mivel nem járt bulikba sem, így még nehezebb lehetett megtalálni az utat a szívéhez. Közben Geri végzett a begyújtással, sőt már kellemesen duruzsolt a tűz a kályhában, és hamarosan érezni fogják a melegét is.
Anya úgy döntött, ő majd a franciaágyon helyezkedik el két lányával. Az emeletes ágy alsó szintjét Mimi foglalta el, felül pedig Geri, aminek a szőke lány kifejezetten örült. A rekamiét is kihúzták, az lett Apáé és Tóbiásé, bár előbb mindketten húzódoztak az ötlettől, pedig teljes értékű páros ágy volt kihúzva. De a földön sem akaródzott egyiküknek sem elhelyezkednie, mert hideg is volt, meg azért ez nem egy padlófűtéses panel, hogy ott kellemes legyen aludni. Így is igen hidegek voltak az ágyak, egyelőre, senki sem feküdt le, csak elosztották a fekhelyeket arra az esetre, ha elfáradnak már és az idő is melegszik odabent. Az idegiek miatt még nem voltak álmosak, bár kimerültek voltak a sok megpróbáltatástól, ami mostanában érte őket. de kimondatlanul is mindannyian arra gondoltak, vajon mikor bukkan fel ismét valamilyen lény a kis házban, vagy emberszabású valaki, akiben ugyanúgy csalódniuk kell, mint Rupertben legutóbb. Elhatározták, hogy senkit sem engednek be, bármit is mondjon az illető, hogy ki és honnan jött, de így sem érezték magukat biztonságban, mert ugyebár a földönkívüliekről tudjuk, hogy nem komoly akadály nekik egy ajtó, legyen az bármilyen erős, betörésbiztos is. Aztán sajnos.. Furcsa zajok szűrődtek be odakintről, mintha valaki a kinthagyott járműveket abajgatná.

39.

Edvin csak ült az autóban és nem tudta mit tegyen. Most valahogy cserben hagyták azok a bizonyos megérzései, melyek elvezették annak idején a Tószegiék házához. Nem érzett semmit és a lelki szemei előtt sem jelent meg semmi. Sajnos nem mindig működött ez nála. És hiába is törte a fejét, most valahogy semmi használható ötlete nem támadt. Az volt a baj, hogy nem ismerte jól ezeket az embereket, nem volt semmi kötődése hozzájuk. Legjobban Erát ismerte, dehát az a pár óra, vagy még annyi sem, amit a lánnyal töltött édeskevés volt bármihez is. Ráadásul még a rendőrök elől is bujkálnia kellett most már. És ez a kocsi is elég feltűnő látványt keltett, amiben ült. Igaz, egyelőre ezt nem ismerik a rendőrök, dehát nem kell annak sok idő, és máris kiszúrják. Eltulajdonítani sem akart autót, anélkül meg nem igazán tudott boldogulni. Sajnos egyelőre csak annyit tehetett, hogy a feltűnően csillogó króm helyett legyen inkább matt fekete a karosszéria, hátha ez nem annyira kirívó, pedig dehogyisnem!

- Ki kell néznünk! - mondta Tóbiás - Ha visszajöttek UFO-s barátaink, hát úgyis hamarosan ránk törik az ajtót. Akkor nem jobb, ha mi vagyunk előnyben legalább annyival, hogy tudjuk, mivel állunk szemben már megint? Itt egyébként sem igazán lehet bujkálni, hiszen ki tudja mi alapján találnak meg ezek mindig! - ezzel feltépte az ajtót meg sem várva Anya kiáltását:
- Fiam, csak ne olyan hevesen!
- Tóbiás mögött termett Károly is, a többieknek ideje sem volt semmire, éppen a fekhelyek felosztásával voltak még mindig elfoglalva.
- Tűnés innen, míg meg nem gondolom magam, jóember! - hallotta Anya a házba beszűrődni Tóbiás hangját.
- Mi történik? - kérdezte.
Erre Geri is az ajtóhoz ugrott, és egy sóhaj kíséretében nézett vissza Anyára:
- Csak egy környékbeli hogyismondjam fosztogató az.. Sajnos őneki szokása télidőben bejárni itt a kerteket és összeszedi amit tud. Hiába jelentette már fel több gazda is, nem tudnak rábizonyítani semmit. Most éppen az autóból szeretett volna kivenni valamit, Tóbiás ebben zavarta meg.
- Jóvanmá'! - hallatszott be közben a kásás hang - Minnyá' nem kő leüvőteni az ember fejit! Nem csinyátam én semmitse! - megköszörülte a torkát, harákolt egyet majd kiköpött.
- Akkor el is lehet tűnni innen, de izibe! - hallották Tóbiás hangját.
Közben a szerencsétlen menekülőre fogta, és a szőlők között próbált kijutni, de közben hasra esett. Volt benne már egy adag pia is, ez is nehezítette a menekülését, de szerencsére megijedt annyira, hogy otthagyja őket.
Tóbiás káromkodva lépett be az ajtón.
- Ezt nem hiszem el, öregem - nézett Gerire - Mibe nem keveredünk még, e nélkül az alkesz nélkül is van elég gondunk.
- Nyugi, Tóbi. Nem veszélyes az öreg Ernő bácsi, sajnos ismerjük őt egy ideje...... De szerintem nem mer visszajönni, jól ráijesztettél.
- No, hát azt ajánlom is neki!
Látszott Tóbiáson, hogy nagyon fel van háborodva. Persze az idegei azért neki is léggé túl voltak már feszítve a történtek miatt. Most meg még ez is.
Lassanként kezdett enyhülni a hideg is a kis házban. Főleg nyári lak volt ez, Geri családja akkor szeretett leginkább kijárni ide. Volt egy húga, Olívia, nagyon szerették egymást, és olyan jókat hülyültek itt nyaranta. Meg szüleik is sokszor velük voltak itt, de megesett nemegyszer, hogy Geri egyedül jött ki ide, mert olyan jó volt a világ dolgairól gondolkodni a csillagos ég alatt. Aztán most menedékházzá lépett elő.. Bár ez előtt is az volt részben, mert ha lelkileg nagyon rossz passzban volt is sokszor kijött ide, mert egyedül lehetett, nem szólt senki hozzá, és neki sokszor éppen erre volt szüksége. Mindamellett, hogy az iskolában őt nagy vagány társasági lényként ismerték társai. Tóbiás és Károly sem tudtak erről, hogy ő szeretett itt magányosan elmélkedni. Ez az ő nagy titka volt, és most kicsit úgy érezte, meggyalázza ezt a "szent" helyet ezzel, hogy itt vannak és erre használják, de nem lehetett mit tenni, ha hazaviszi ezeket az embereket az otthonába, hát ki tudja mit szólna a családja. Nem értenék meg, milyen bajban vannak, egyedül Olívia állna mellé, ő mindig mindent olyan jól megért, és hiába fiatalabb, de jó tanácsai vannak. Talán, mert nagyon nagy könyvmoly, az ő ellentéte, sosem jár bulikba meg egyáltalán sehova, ha belegondol még tán barátai sincsenek.. Révedezéséből Károly hangja zökkentette ki:
- Geri, jól vagy!?
Ekkor döbbent rá, hogy az ágyon fekszik.