És jött a meglepetés! Apa eltalálta a mutáns nyakát, és a szörnyű fej lehengeredett a nyakról. Már megint ez a tejes vér.. Ez spriccelt szerteszét, Apa úgy ugrott félre előle. A test elvágódott, és a földön fekve kezdett a rángatózós vitustáncába. Apa és a többiek is nagyon meglepődtek ezen. Talán ennyire könnyű volna ezt a lényt eltenni láb alól? Vagy valahogyan majd reinkarnálódik, és tovább folytatódnak a gonoszságai? Károlyban volt még egy kis lélekjelenlét, és mint amikor a pályán gólt szeretne lőni: tiszta erővel rúgott bele a testről levált fejbe, mely kicsit felpattant, és belebucskázott az árokba.
- Most aztán futás! - kiáltotta aztán, és a többiek is követték a példát, bár Geri szerint a fejet meg kellett volna semmisíteni inkább, vagy elvinni magukkal, és bedobni a csatornába. De egyiküknek sem volt kedve ezért visszafordulni, és kivenni az árokból, ennél jobban vágyott arra a társaság, hogy minél messzebbre tudhassák magukat a szörnytől. Találomra futottak végig az utcákon, már azt sem nagyon tudták, merre vannak egyáltalán. Sajnos, ilyen a pánik, az ember nem igazán gondolkodik, csak cselekszik.
Edvin Tóbiás társaságában visszaindult a Tószegi família otthona felé. Sajnos gyalog kellett menniük; semmilyen jármű nem állt rendelkezésükre. Edvin szuperkocsija is valahol arra volt leparkolva ugyanis. A küzdelem során keveredett el még onnan, az alakváltóval, akit sajnos sikerült elveszítenie. Szerencsére olyan nagy távolság azért nem volt, így fél órán belül visszaértek az utcába. Semmi gyanúst nem fedeztek fel ott, így arra döntöttek, bemennek a házba. De ott sem jártak sikerrel, nem találtak senkit otthon. Csak azt látták, hogy igencsak sürgősen hagyhatták el a házat, minden tárva-nyitva állt, villany is égett odabenn.. De embereknek semmi nyoma.
- Mit gondolsz..? Mi történt itt, van esély, hogy megtámadták őket és elmenekültek? - kérdezte Tóbiás.
- Nem tudom.. Dulakodásnak nincs nyoma végülis, de túl hirtelen hagyták el a házat ahhoz, hogy ez előre tervezett legyen, nem?
- De.. Akkor viszont valahogy meg kellene keresni őket.. - Tóbiás gondolt egyet, és a telefonhoz lépett. Sajnos a mobilját már rég elhagyta, de Károly számát szerencsére tudta fejből. Füléhez emelte a hallgatót, és tárcsázott.
"A hívott szám nem kapcsolható, kérjük, próbálja meg ké......." - tájékoztatta Kautzky Armand a vonal másik végén.
- A szentségit! - kiáltott fel aztán, persze gondolhatta volna, hogy ha más nem is lemerült a telefon, e helyzetben sajnos nem igazán volt idejük ezzel foglalkozni.
- Nézd csak nagyfiú - szólt Edvin, és a telefon mellett lévő tömbre mutatott, ahol fel voltak írva a családtagok telefonszámai. Anya telefonja a szobában csengett ki, Apa nem volt kapcsolható, Liana sem - hogy is gondolhattak ilyet -, de Era végül felvette!!
- Halló, itt Tóbiás!
"Szia, éppen menekülőúton vagyunk, talán megússzuk." - sistergett a válasz.
- Merre vagytok? Mi történt?
"Egy mutáns valamit Apa lefejezett a kapunál, és elszaladtunk, de meghalt!! Nem láttad?"
- Nincs itt semmi sem, szívem, egy fia hulla sem! De gyorsan.. Hol vagytok?
"Éppen most fordultunk be a....." - bíp-bíp.
- Az iskoláját neki, ezt nem hiszem el! - bődült fel Tóbiás, és kis híján elhajította a telefont.
- Mi az?
- Era telója lemerült, ilyen már tényleg csak a filmekben van!
- És ahelyett, hogy az időjárásról fecsegtetek volna, meg kellett volna kérdezni, hol vannak, te idióta!
- Anyád az idióta, köccsög!
De hirtelen hagyták abba a vitát, mert a telefon megcsörrent.
56.
Előbb egymásra néztek, majd Tóbiás vette fel a kagylót.
"Na mi van, apafej?" - hallotta Geri hangját.
- Na végre, ember! Hol a frászkarikában vagytok?
"A 42. utca sarkán."
- Ne szívass már, te gyengeelméjű!
Vihogás a vonal másik végén, majd:
"Jóvanmá', a Kossuth utcánál vagyunk! Endre bá kinyírta a mutánst, és elszaladtunk, a tetemet otthagytuk az utcán, a házuk előtt.. A hüle Karesz berúgta a fejét az árokba, lol!"
- De itt nincs semmiféle tetem! Fejéét?
"Jaa, mert Endre bá lecsapta a macsétával!"
- A mindenit, miről maradtam le, öregem!
"És te.....?"
- Én elteleportálódtam egy űrjárgányra, és ott összeakadtam gondolom egész véletlen Edvinnel - kicsit gúnyosra sikeredett, közben meg Edvinre nézett, aki felhúzta a szemöldökét.
"De ha eltűnt a test, visszamegyünk azt hiszem" - folytatta Geri. "Mindjárt lemerülök."
- Okker, tesó, megvárunk titeket szerintem - tette le a kagylót Tóbiás.
- No de, akkor mi legyen? - szegezte a kérdést Edvinnek.
- Valószínűleg mégsem sikerült kinyírni azt a tagot, nem gondolod? Egyébként ő egy alakváltó, és igencsak veszélyes. És ha életben van, akkor bizonyára vissza fog térni.
- Akkor azt hiszem ki kellene dolgoznunk esetleg valami tervet, mire visszatérnek a többiek, elvégre csak nem várhatunk ölbe tett kézzel. Annak sosem lett eddig jó vége.
- Nem bizony..
Geri zsebre vágta a telefonját.
- Azt hiszem, akkor nyugodtan visszaindulhatunk - mondta. Nagyjából elmondta, miről beszélgettek Tóbiással, de közben meneteltek visszafelé. Hát nem mondhatni, hogy a többiek megnyugodtak volna a hírtől.
- Én mondtam, hogy semmisítsük meg a szemét agyát! - mondta közben Geri.
- De mégis hogy tettük volna.. - így Károly. - Örültünk, hogy leléceltünk onnan.
- Hjaj, gyerekek - szólt közbe a már jó ideje némán gyalogló Anya. - Mindegy már ez. Úgy történt minden, ahogy, most inkább azon gondolkozzunk, hogyan tovább? És vajon ez az Edvin is az-e, aminek mondta magát?
- 100%-osan senkiben nem bízhatunk, szívem. - válaszolt Apa. - De eddig ő nem tett ellenünk rosszat, talán valóban nem ellenség. A többi űrlény viszont az, így inkább benne bízzunk, mint másikban, és tudjuk, hogy szükség van földönkívüli erőkre ahhoz, hogy esetleg mégis megnyerjük a csatát.
Ezen azért mindnyájan elgondolkoztak. Nem is nagyon beszélgettek már az út többi részén, gondolataikba merülve ballagtak, mert futni sem volt már senkinek ereje.
"Akkor azért ugye segítesz?" - kérdezte Eldos.
"Segíteni.. Úgy, hogy én magam is segítségre szorulok?" - válaszolt kérdéssel Liana.
"Talán kölcsönösen meg tudnánk egymáson hm ssz találni a hasznot..?"
"Szívesen segítek, csak tudod eléggé kivagyok most, hiszen épp most csöppentem ide a hazámból. Nagyon szeretnék innen végre visszakerülni a saját bolygómra, lassan már tényleg felmondják az idegeim a szolgálatot.."
"Mi van, ha azt mondom, talán mi, a társammal tudnánk segíteni? Ne feledd; lehetséges utazni a dimenziók és időzónák között, nem nehéz folyamat, ha egyszer megérted, talán még neked is menni fog. De a segítségünkkel, mivelünk nagy erre az esély."
"És honnan tudjam, hogy megbízhatóak vagytok?"
"Erre csak kérdéssel tudok felelni. Ha nem mi segítünk, akkor ugyan ki és mi? Vagy talán te is szeretnél egy csinos kis mondjuk béka lenni? Vagy hulla?"
"Az semmiképpen nem."
"Akkor meglehet, hogy talán mégis hasznodra válik az, ha velem tartasz."
Liana végülis meggondolta ezt a dolgot, és úgy érezte, Eldosnak igaza van, úgysem tud mit tenni. Webber valószínűleg csak kínjában jutott eszébe, hiszen a múltkor sem tudott a pók segíteni.
57.
- Na végre má', hogy ideértetek! - kiáltotta Tóbiás az ajtón belépő kis csapatnak. Nekik nem igazán volt kedvük kiáltozni, meg úgy egyáltalán semmihez. Nagyon elfáradtak máris ettől a naptól.
- Hol is voltál te? - kérdezte Apa Tóbiást.
- Valami kütyü az a cuccos, nem fegyver - kezdte a fiú, miközben Edvinre nézett. - A gomb megnyomása után egyszercsak ott termettem egy űrhajóban, valszeg annak a muti csávónak a gépében.
- Alakváltó.. - mondta lefáradva Edvin. - Végig azzal harcoltam, és most elvesztettük. Bár ahogy te hívod, kütyü itt van a birtokodban, ugye? Csak nem hagytad tán ott?!
- Na ne nézz má' madárnak! Még jó, hogy itt van nálam!
- Tudod, Tóbiás...... Na mindegy. Azzal az űrsiklóval két fő tud utazni. Kiképzett két fő, amire nincs időnk. De úgy érzem, talán te képes vagy rá, végülis már jártál az űrben a motoroddal.
- Amiből kiszereltétek az én kütyümet!
- Én biztosan nem szereltem ki sehonnan semmit! És most nem is ez a téma, marhaságokra egyszerűen nincs időnk!
- Jóvanmá'..
- Szóval. Te és én megkísérlünk elmenni a Kaiarosra, hogy megkeressük Lianát.
- És ha megtaláljuk?
- Akkor természetesen hazajuttatjuk.
- De ha két személyes az a járgány?
- Odafent lesz másik is, ne aggódj.
- És neked nincs ilyened? Vagy honnan keveredtél te ide?
- Nincs.. Egy anyahajó segítségével érkeztem a Földre, úgy volt, visszajönnek értem, de eddig semmi, lehet probléma van, nem tudom. Vagy csak, mert nem teljesítettem még a küldetésemet. De most az a fő kérdés, van-e annyi vér a pucádban, hogy eljöjj velem a Kaiarosra?
- Vazzeeeee! Még jó, hogy van!
"Menjünk kicsit biztonságosabb helyre" - ajánlotta a kígyó. Liana követte; ugyan mi mást tehetett volna. Mélyebben behatoltak az erdő mélyére, a lány követte Eldost, tele félelemmel. Nemcsak a feketébe burkolózó erdőtől félt, bár minden kis rezzenésre megrettent, kicsit azért már az idegei is viseletesek voltak. De attól is tartott, mi lesz ezután? Hogyan segít kiszabadulni annak a ismeretlennek, mi lesz, ha nem sikerül, ha elkapják őket közben.. És ha mindez sikerül is, mi lesz vele-velük..? Ez a sok-sok költői kérdés! Egyikre sincs válasz, csak sejtés. De az nagyon igaz, hogyha csak itt várakozik, attól sem fog semmi megoldódni. Meg kell ragadni minden esélyt arra, hogy innen valahogy elszabaduljon, hátha még valaha járhat a Földön.. És mire idáig jutott, bizony nagyot sóhajtott. Még sosem érezte a honvágyat ennyire erősnek a szívében! Még Tóbiás is hiányzott neki, akit pedig azóta sem kedvelt meg néhol bunkócska, néhol arrogáns, "na ki, ha én nem?" modorával.. De ő is a Földön volt, és oda is tartozott.. Hú, ha megint az iskolapadban ülhetne az unalmas tanórákon figyelve.. Hát igen; ilyen az ember. Unalmasnak, szürkének érezzük sokszor az életünket. De ha hirtelen megváltozik, valami nagyon rossz és kellemetlen történik velünk, valami nagy-nagy változás, ami nem jó irányba mutat.. Hát, hirtelen visszasírjuk mi még az unalmasat, szürkét is, mert ott biztonságban lehettünk, mégha esetleg néha idegesítő, kiakasztó emberek társaságában is. Most talán csak a régi bölcs története vigasztalhatta volna Lianát, ha ismerte volna ezt, ki a hercegnő gyűrűjébe ezt az egy szót véste: "elmúlik".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése