- Geriiiii, ébredj már, na! - Olívia hajolt fölé, és szólongatta, ő érezte a hideget, mely testét rázta.... A nyári nap perzselt, de őt csak hideg verítékkel vonta be......... (...........)
- Hú, hál' Istennek! - mondta Károly - Már azt hittük, kómába estél..
- Mi történt? - kérdezte Geri, habár sajnos sejtette ő mi történt. Ezt sem tudták róla a barátai és mások sem annyira. Hogy néha úgymond "kikapcsolt" az agya, néhány pillanatnyi tudatkiesések jellemzőek rá. Ó, bárcsak itt volna Olívia vagy legalább az édesanyja. De természetesen sosem mondaná el a többieknek, hogy ilyesmit kíván magában, hiszen akkor oda volna a vagány image-e. Mit szólnának..... Szegény nem tudta azt, hogy ugyan mit. Segítenének neki és megértenék. Az igazi barátok nem csinálnak gondot az ilyesmiből, aki meg ezért kifigurázza, vagy nem barátkozik vele, az meg is érdemli. Egyszer volt egy eset.. Az előbb ebbe ment vissza az időben, néha újra megélte, mintha csak most történne. A Balatonnál nyaraltak, ő még kisfiú volt, Olívia kislány, egész kicsike. A vízben játszottak, csodás vakációdélután volt, a nap arany sugarai cirógatták a bőrüket, úgy egybeolvadt a háttérben a sok gyerek kiáltása, visítása, tipikusan az a zsivaj, mely a strandokon jellemző. Olyan lágyan hullámzott a fülében mindez, imádott így nyaralni járni és strandolni.. Aztán egyszercsak arra tért magához, hogy fullad, de nem gyengén, vizet prüszköl ki, köhög, és a parton fekszik egy pléden, rázza a ideg a kánikulai napsütésben. Olíviát látta az arca fölé hajolni, és szólongatta a kedves kisóvodás hangján: "Geriiiiii, Gergőőőőő!!!! Ne bomolj, ugye csak viccelsz, ugyee? Ébredj már feel!" És a kis vékony, vidám gyerekhang átment sírósba, mert ő nem bírta kinyitni a szemét. Most is úgy érezte pihen, huny egyet, mielőtt szóba elegyedik Károllyal.... És ismét a csöpp Olíviát látta, amint könyörög szinte, hogy eszméljen fel.
- Geri, kérlek...... Ugye hallasz minket? - Mimi hajolt fölé aggodalmas arccal.
- Igen, hát persze - szakadt ki belőle a mondat sóhajjal fűszerezve - Mi is történt?
- Egyszerűen elájultál - hajolt oda Károly is - Nagyon aggódtunk, nem értettük mi történt veled!
- Nem tudom..... - füllentette, nem merte most sem elmondani ezt, egyszerűen félt a reakcióktól és nem is most volt itt erre az alkalom, mert elég nagy bajban voltak most.. Azóta volt ugyan párszor ilyen vele, de szerencsére nem sűrűn, és legutóbb is elég régen történt már. Szerencsére valahogy mindig a család volt mellette, de úgy is járt, hogy senki, de valahogy mindig megúszta, hogy nem olyan helyzetekben tört ez rá, hogy veszélyztesse az életét. Anyja szerint a túlzott izgalom válthatja ki nála, mely lehet akár kellemes impulzusok hatására is, mint a legerlső eset. Túlfokozott érzelmi állapot, akkor épp nagyon, túl jól érezte magát. Most meg ugye ez a szörnyű feszültség, ami történik velük.....
- Geri, helyet cserélünk, jó? Majd én alszom a fölső ágyon, te pedig lent, illetve itt, ahol most fekszel - mondta Mimi, majd bátortalanul megsimogatta a fiú arcát. Geri felnézett rá.... És most figyelte meg, milyen helyes és aranyos az arca. És látszott rajta, valóban nagyon aggódik miatta.
- Köszönöm, Mimi. Azt hiszem, jól vagyok én már.
- Á, nehogy elszédülj nekem. Majd én vigyázok rád - mondta a lány elpirulva.
Hirtelen Geri úgy érezte, Miminek talán el fogja mesélni ezt az egészet, hogy mi van vele. Ő megértheti, most úgy érezte, ahogyan a kedves melegbarna szemekbe nézett. Hirtelen megtelt a szíve érzelemmel, nem igazán volt még így, illetve nagyon régen.. Ő mácsóként az utóbbi időben csak szórakozott a lányokkal. Félreértés ne essék, nem átverte őket, csak mutatta a nagy vagányt, de senkit sem engedett közel a szívéhez. Mióta Beával úgy megjárta, egyszerűen azt határozta el, kizár mindenféle érzelmet és nőt a szívéből a családtagjain kívül, mert csak energia és időpocsékolás, hiszen a nők mind egyformák, csak bántják az embert, esetleg kihasználják, arra jók nekik, hogy ezt-azt fizessenek, elvigyék moziba vagy autókázni. Ilyen kapcsolatból meg ő nem kér! De ahogyan Mimi szemébe nézett, mintha azt érezte volna, hogy ő más, mint a többi. Ő nem szórakozni vagy villogni akar egy fúval, ő érzelmeket akar neki adni és persze kapni. Mindezek az érzések persze pillanatokon belül cikáztak át fáradt agyán...... Még érezte, hogy Mimi betakargatja, ismét megsimítja az arcát - vajon tényleg remegtek az ujjai, vagy csak ő érezte úgy?- aztán elaludt, de most nem ájulattól, hanem jólesően, mert nagyon elfáradt.
41.
Edvin találomra indult el az autóval, aztán csak körözött, furikázott a városban. Nézelődött, hátha meglátja a choppert vagy a Wartburgot valamerre, de nem jött össze. Valahogy olyan nagyon rossz érzése támadt, hogy felülkerekednek rajta az események, és az ellenségek, és nem tud tenni semmit. Egyre hűlt az éjszaka, de észre sem vette, milyen hideg lett az autóban, pedig már egy helyben állt több, mint egy órája. Annyira elmélyült gondolataiban, hogy észre sem vette azokat a furcsa karmos kezeket, melyek megkaparva kopogtatták meg a szuperkocsi ablakát..
Geri egy különös űrhajó fedélzetén volt, de sajnos amolyan fogolyként. Oda volt szíjazva az ülésre, és mozdulni sem bírt. Szeretett volna kiabálni, de nem tudott, mert nem volt ereje hozzá, kinyitotta a száját, de nem hagyta el hang a torkát. Csak rémülten figyelte az elé tárulkozó univerzumot, mert egy ablak előtt ült, és mindent látott.. És egyik bolygó sem hasonlított a Földhöz. A látvány maga csodálatos lett volna, ha nem ebben a helyzetben van.. De ez nem űrséta illetve kirándulás volt, de nagyon nem! Hirtelen előtte termett egy E. T. utánzatú űrlény, és elkezdte rázni a vállát, majd Mimi hangján kiáltott:
- Geri, ébredj fel azonnal! Nagy baj van, Liana egyszerűen eltűnt! - kiáltotta sírósan.
Geri szeme ekkor felpattant, otthagyva az előbbi álmot. A kis házban duruzsolt a kályha, remek idő volt, de sajnos a hangulat nem volt az. Mindenki talpon volt már, kivéve Lianát, akit sehol sem látott.
- Mi.. mi történt itt? - kérdezte.
- Arra ébredtünk, hogy nincs itt Liana, de az ajtó belülről be van zárva! - tájékoztatta Mimi - Innen gondoljuk, hogy nem távozhatott innen csak úgy, a szó hagyományos formájában ugye, de akkor.....?
- Uhhhh.... - sóhajtotta Geri. Már éppen kezdett volna egy kicsit boldog lenni főleg, mióta ebbe az őrületbe belecsöppent, erre.... Minden felborult. Felkelt az ágyból, felhúzta a cipőjét. Próbált kicsit magához térni, itt sajnos nem tudott pillanatokon belül kávét varázsolni magának, pedig sajnos elég nagy függője volt, és túlságosan megszokta már, hogy azzal együtt tud sikeresen felébredni.
- Azt hiszem, azért körül kéne néznünk kint, nem gondoljátok, fiúk? - nézett Tóbiásra és Károlyra.
- Lehet elkapnak, nem? - kérdezte Károly.
- Öcsém...... Komolyan ennyire be vagy ijedve? Amúgy meg, ha a zárt ajtónál tűnt el, akkor mi magunk is el tudunk úgy tűnni, illetve eltüntethet innen valaki, vagy rosszul gondolom? - nézett rá neheztelően Geri.
- Nem, persze...
- Na jó, én viszont nem hallgatlak titeket tovább! Kimegyek és szétnézek! - szólt közbe hirtelen Apa, és tényleg el is indult az ajtó felé.
- Endre! Várd meg a fiúkat, ne egyedül menj ki!
- Mindegy az, szívem! Ha engem is el akarnak vinni megteszik úgyis.
És kilépett a szabadba. Még mindig elég sötét volt, bár már látszottak a hajnal első fényei. A három fiú el sem tudott indulni utána, mert behallatszott Apa kiáltása:
- Lányom, te itt!!??
- Persze, hol máshol? Kinti WC van, hát muszáj kijönni, ha az emberre jön a szükség.. Vagy nem?
Apa elhűlve nézte lányát, és nem is értett már abszolút semmit, mi történik itt?
42.
"No fiacskám - hallotta Edvin agyában a hangot - Ideje volna beszélnünk."
Kinézett a kocsiablakon, és meg sem lepődött azon, hogy Sailros áll mellette. Az megkerülte a szuper járművet, és egy könnyed mozdulattal kinyitotta az ajtaját, és beült az anyósülésre.
"Nem kell ám itt bujkálni, hiszen úgyis megtalálunk téged is és az alanyt is." - kifejezéstelen arca mintha vigyorgott is volna mellé.
"Kit érdekeltek ti.."
"Majd fogunk, hidd csak el. Azt hiszem, és Lodorum is úgy gondolja, hogy be kéne már végre fejezni a földi kiküldetésed, eléggé hasonultál már ehhez a fajhoz, de úgysem leszel soha olyan, mint ők."
"Azt majd meglátjuk, Lodorum mire jut ezzel" - felelte Edvin, majd ülése mellől felkapott egy speciális fegyvert.
- Halálra ijesztettél ám mindenkit, szívem! Gyere befelé, és inkább ötöljük ki közösen, hogy mit tegyünk!
- Jó-jó.
Ezzel visszamentek a kis házba, ahol a többiek csodálkozva nézték őket, mert nagyon meg voltak lepődve a közjátékon.
Apa visszazárta az ajtót maguk után, és leült az ágy szélére.
- Mit tegyünk?
- Először is - kezdte el Geri a mondandóját - Egyáltalán hogyan lehetséges az, hogy vissza volt zárva az ajtó? Liana - nézett a lányra - Hogyan csináltad ezt?
- Én nem tudom, miről beszéltek - így Liana.
- Jajmár. Hogy be volt belülről zárva a ház ajtaja, te meg kint sertepertéltél - mondta Károly - Nem furcsa ez egy kicsit!?
- Mi ven veletek? Mit kell itt jelenetet rendezni, kimentem WC-re, mi ebben olyan különös?
- Te tényleg hülye vagy, vagy csak tetteted magad kislány? - Károly kezdte elveszíteni a türelmét.
- Lehet ez is csak egy szemét UFO! - kiáltotta el magát Tóbiás. - Liana nem volt sosem ennyire gyökér!
- Fiam, válogasd meg a szavaidat, ha a lányommal beszélsz! - háborodott fel Apa.
- Sajnálom uram, de nekem gyanús ez a teremtmény! Szerintem ez nem is a lánya, csak úgy tesz, mintha az volna!
Anya nem szólt semmit, csak gondolkozott. Lehet, igaza van ezeknek a fiúknak? Talán a lánya már megint messze jár, csak ezek itt a bolondját járatják velük!
- Kicsim...... Emlékszel még, hogy mi volt Téglaváradon?
- Most mit kell itt problémáznii? - kérdezte hisztis hangon Liana.
- Csak kérdeztem valamit, kicsim.
Liana arca érdekes változásokon ment keresztül. Talán horrorfilmekben láthatunk ilyesmit, hogy változtak a színei, a grimaszai, néha úgy tűnt, mintha különleges vámpírszerű, hegyes fogai volnának, de mire Anya pislantott egyet a szemével, már ismét a régi volt a lánya, így nem tudta eldönteni, hogy talán csak a szeme káprázik-e a fáradtságtól és az idegkimerültségtől, vagy igaza van ennek a fiúnak, és nem is a lánya ül vele szemben?
Edvin megkísérelte a lehetetlent. Rálőtt Sailrosra, én nagyon-nagyon bízott benne, hogy talán a lövedék eléri célját. Mármint nem magát Sailrost, mert közvetlen közelről még a legnagyobb pancser is eltalálta volna hanem azt, hogy hátha megsemmisül. Az űrlény nekivágódott a kocsiablaknak, fehér, tejszerű vére ráfröcskölt a kocsi oldalablakára, és élettelenül hevert az ülésen. Edvin kinyitotta az ajtót, és kitaszította az aszfaltra.
"Hátha"- gondolta, majd becsukta az ajtót, és nagy gázt adott, hogy minél távolabbra kerülhessen tőle. Persze a távolság olyan nagyon sokat nem jelent, hiszen ő aztán nagyon jól tudja, hogy ezek akárhol is megtalálják azt, akit akarnak. Nagyon ritka az a faj, akik egyedeit nem képesek már messziről beazonosítani. Ó, miért is nem született ő is macskabőrbe, mint Roborus, hogy rejtőzhessen ezek elől, mennyire szerette volna! De őt a sors ilyenné teremtette és így kell küzdenie, ráadásul mindig is lázadó volt, sohasem teszett neki, amit ezek művelnek a különböző teremtményekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése