22., 23., és 24. részek

22.

Elég romos volt az a műhely. Bár Mimi fogalmai szerint sem műhelynek volt ez nevezhető még visszagondolva az eredeti állapotot sem. De ha a fiúk így hívták, ám legyen, úgysem ez a lényeg. Nagy zűrzavart fedett odabent a por, amit a robbanás okozott. Mert úgy tűnik az volt.. Szerszámok hevertek szanaszét, mintha a legnagyobb barkácsolás közben érte volna a fiút valami. Azt nem tudta megállapítani, hogy Tóbiás ilyen rendetlen-e, vagy a történtek miatt van a nagy rumli.
- És fogalmatok sincs, mi történhetett itt? - kérdezte a lány.
A fiúk egymásra néztek.
- Hát nincs - mondta Geri.
- Valamit eszkábált itt ez a hülye. De sosem vettük komolyan. Elég régóta már. Ő ilyen tudományos elme, csak nincs elég pénze és persze elég esze sem, csak a hülyeségre, na abban zseni! - mondta Károly.
- Mit értesz a hülyeség alatt?
- Ő ilyen nagy tudományos-fantasztikus rajongó. Mindig vágyott valami különlegesre, hogy esetleg eljutni más bolygóra, vagy teleportálódni, felfedezni idegen lények létezését.. Ő maga azt vallja látott már ilyet kiskorában A határban biciklizett és akkor, a mező fölött, csak senki sem hitte el neki, kinevették.. És akkor állítólag elhatározta, hogy ő majd akkor bebizonyítja, hogy igenis léteznek! Mindenki bolondériának tartotta ezt nála.. - magyarázta Geri.
- És építhetett valamit esetleg..?
- Semmi sincs kizárva. A műhelybe nem sűrűn enged be valakit, mi sem jártunk ide - mutatott Geri az ajtón lévő "biohazard" jelre többek közt - Kényes volt erre a helyre, én is azt hittem sokkal nagyobb durranás. Mindenkinek azt mondta semmi köze hozzá mi van bent, azt csinál itt amit akar, mindenkinek lehetnek hobbijai.
Mimi felvont szemöldökkel elgondolkodott, mert mindenképp olyan nyomok voltak itt láthatóak, mintha valami űrhajóval kirobbant volna egyszerűen valaki a tetőn.

Egyre mélyebben haladtak befelé az erdőbe.
"Én sejtem, mit kerestek." - így Roborus.
"Igen? - kérdezte Liana - Sokat segítenél, ha elkalauzolnál minket, bár furamód én magam sem tudom mit keresünk.."
"Én sem tudom mi az, egy idegen tárgy, még sohasem láttam ilyet. De ha odaérünk, majd meglátod, nem veszélyes és nem nagy a kiterjedése."
- Tóbiás, mit keresünk?
- Majd meglátod, kicsilány!
Liana egyre idegesebb kezdett lenni.
"Hogy néz ki az a valami?"
"Két nagy kerek, azt hiszem keréknek nevezitek, bár elég fura. Meg valami műszer, de mindjárt meglátod."
Liana egyre kíváncsibb lett. Mororkerékpár, vagy mi a csoda lehet az..
Egyre beljebb és beljebb haladtak az erdőbe. A fiatalok már nem igazán láttak semmit, itt már tényleg harapni lehetett a sötétséget. Roborus macskaszemére kellett bízni magukat. Aztán kis idő múlva mintha oszlani kezdett volna a sötétség. Ahogy haladtak elvékonyodott az erdő, gyenge fénypászmák hatoltak át a lombok között. Liana kicsit fellélegzett, ő úgy érezte a nagy sötét erdőmélyen, hogy már fullasztó is a sötétség, annyira nyomta lefelé. Tisztás felé közeledtek, ami kis kiterjedésű volt ugyan, és mintha a beszűrődő Nap sugarai krómozott felületen törtek volna meg; csillogott valami a magas aljnövényzetben. Liana már éppen felkiáltott volna, hogy valóban egy motorkerékpárt lát, amikor felülről valami a nyakába zuhant őt magát is a talajra kényszerítve, de még levegőt venni sem igazán tudott, mert a kezeit is leszorították a földre.

23.

12 évvel ezelőtt..

A kis Tóbiás gondolta kibiciklizik megnézni a naplementét. A szülei ugyan tiltották, hogy ilyenkor egyedül menjen, dehát ő már akkor is lázadó volt és fittyet hányt a szülői szigorra. A természetet szerette, és sok haverja közül most éppen egyik sem volt náluk. Így aztán BMX-ére ült, és elkezdett tekerni a narancsos nyáresti fényben. A 7 éves kisfiú imádta az ilyen vakációestéket. Ilyenkor már az idő is kellemes volt, nem égette a nap a tarkóját a biciklin. Tökéletes szélcsend volt éppen, így még klasszabb volt a bringán. Most szép lassan ment, mert megszállta a naplemente-hangulat. Közben elmélkedett, jól érezte magát. Hamarosan a város határához ért, ahol egy kis folyó szelte ketté az utat, a Jávor-folyó. Lehajtott a folyó gátjára, és ott folytatta útját. Nagyon szeretett erre jönni, olyan szép, hangulatos volt itt minden. Szerette figyelni a folyó alacsony vizébe gázló vízimadarakat, ahogyan a nyárestén élelmüket gyűjtik, talán kicsinyeiket is táplálják valahol eldugott fészkeikben. Volt, hogy távcsövet is kihozott és azzal figyelte az élővilágot, nagyon szerette a madarakat. Most is pompás látvány tárult elé, ahogyan a folyót kémlelte a háttérben lebukó Nap fényében. A narancs szín hamarosan halványulni kezdett, ahogyan a Nap utolsó sugarait is elküldte a Föld ezen részére. A kisfiú érezte, hogy csökken a hőmérséklet is kicsit, de jól esett a rettenetes kánikula után. Abban az évben bizony rekordok dőltek meleg terén, ezért is volt a folyó vízszintje is ennyire gyér. Lefektette a biciklit a fűben és leült a partra. Közben figyelte az alkony vízivilágát, most is a szokásos örömet és békét hozta szívébe a látvány, nagyot szippantott a levegőből, és leheveredett a fűben. Álmodozott egy kicsit, és közben sikerült szerencsésen elszenderednie. Arra riadt fel, hogy nagyon fázik, szokatlanul hideg volt az évszak ellenére is, és annak ellenére is, hogy napközben olyan iszonyatos meleg tombolt. És akkor pillantotta meg. Előbb azt hitte, nem jól lát, de.... Mintha egy repülő csészealj "függött" volna a levegőben a mező fölött. Előbb még abban sem volt biztos, vajon nem-e csak álmodja az egészet, de nem.. Aztán az égi jármű körül fény kerekedett és egyre bővült, majd elérte a fűben fekvő kisfiút is, aki tátott szájjal figyelte a jelenséget. Nemsokára a semmiből jelent meg mellette egy alak. Tóbiás csodálkozva nézett rá:
- Kik vagytok ti?
- Messziről jöttünk nagyon. Nem bántani akarunk téged és senkit, csak megfigyeltük az embereket és a Földet. Itt vagyunk már elég régóta, és a mai estét terveztük be, hogy visszatérjünk a saját világunkba. Neked adunk valamit.. Talán egyszer hasznát veszed, ha már elég érett leszel hozzá - azzal feléje nyújtott egy tárgyat az idegen. Szeme és arca nem árult el semmit, kifejezéstelen és mozdulatlan volt. A kis Tóbiás nem félt tőle, még mindig a fűben fekve nyújtotta kezét a tárgyért.
- Csak arra kérlek, ezt a tárgyat senkinek ne mutasd meg. Ha majd nagy leszel, és beleépíted egy járműbe, képes leszel vele felfedezni a galaxist. Úgy vélem, nem ártó szándékkel fogod ezt tenni, és a felfedezés élménye nagy kincs lesz még a számodra, majd meglátod.
Ezzel eltűnt a sötétben, a meglepett Tóbiás pillantásának kíséretében, és néhány perc múlva eltűni az űrhajó is a feketeségben.
A kisfiú most tápászkodott még fel a fűből, és egyfolytában reszketett. A jármű eltűntével mintha enyhült volna a hűvös is. Álldogált még ott egy darabig, majd a különös tárgyat oldalzsebébe temette és felült a biciklire, hogy hazatekerjen.
Mivel csak a tárgyról volt szó, így egyre gyorsabban tekert, hogy mielőbb elmesélhesse a szüleinek a különös találkozást. De természetesen nem hitték el, mi történt. Sőt, a barátai sem, és volt, aki azt gondolta be is dilizett, hogy ilyen hülyeségeket talál ki. De a tárgy titkát örökké megőrizte, nem mutatta meg senkinek, hogy hátha be tudná ezzel bizonyítani a nulladik típusú találkozást. Külsőre egy fémhenger volt, olyasmi, mint egy csőlámpa. Különös metszetek futottak körbe az oldalán, mintha egy ókori mintázat lett volna az ezüstbe vésve. Annyira elrejtette, hogy évekig az eszébe sem jutott ez a tárgy. Csak most, 11-12 év múlva került elő egy láda mélyéről, és eszébe jutott ismét az a különleges este. Mivel nagy nehezen elkészült a chopperrel, amit szinte alkatrészenként vásárolt, és állított össze, így beleépítette. Hátha szerencsét hoz, gondolta, de nem is hitte, mi fog majd történni...

24.

Először nem tudta kivenni a fölé hajló arcot Liana. Aztán lassan kitisztult benne a kép, egy űrlény volt az, olyan, mint Sailros vagy Lodorum. Nem ismerte fel, ő nem tudja ezeket megkülönböztetni.. De nem is igazán volt már erre ideje (szerencsére?). Mert hamarosan lövés dördült, és a lény legördült róla. Liana meglepődve nézett a lövés irányába, és bizony meg kellett látnia Tóbiást pisztollyal a kezében.
- Hogy..? Neked fegyvered van, és gyilkolásra kész..?
- Ilyen világokba fegyver nélkül nem jöhet el az ember kislány. Látod, most is milyen jó hasznát vettük!
- De ki volt ez?
"Linasszán volt - halotta máris Roborus hangját az agya mélyén - Társad gyilkos, rettentő tettet hajtott végre, mely a mi világunkban is elítélendő. Kivéve... Hacsak nem önvédelemből történt a dolog, és itt az áll fent! Linasszán hidegvérű gyilkos, valószínűleg Lodorum bérelte fel, hogy a nyomotokban járjon. Ezek szerint valószínűleg társadról is tud, és a szökés után a keresésetekre indította ezt a bérgyilkost, hogyha másként nem megy végezzen mindkettőtökkel."
- Semmi baj. Most viszont meg kell kísérelnünk megvalósítani a szökést - hajolt fölé Tóbiás.
- Te tudtad, hogy ez egy bérgyilkos volt? - kérdezte Liana.
- Nem, honnan tudhattam volna. Mert?
- Ja.. Te nem érted az állatok nyelvét. Roborus éppen most mondta, hogy felbérelték ellenünk.
"Vigyázzatok ám, mert Linasszán nem halott, mégha annak is néz ki. Földi lőszerrel csak az életereje gyengül, de nem halt még meg."
"És ha Tóbiás megint rálő?"
"Az sem biztos, meneküljetek innen! Hiszen ő most riadóztatta a többieket abban a pillanatban, amikor megláttt titeket! nincs sok időtök!"
- Tóbiás.. nincs sok időnk, próbáljunk elmenekülni innen mielőbb!
- Azon vagyok, kiscsillag!
A fiú közben kiásott az aljnövényzetből egy choppert. Liana csak nézett..
- Nyugi. Ha minden jól megy akkor ezzel fogunk hazamenni.
- Micsodaa?? Te meg vagy veszve! Motorral a világűrben??
- Igen! Hiszen ez az én mocim és ezzel is jöttem ide! - nevetett büszkén a fiú.
- Jesszusom!
- No gyere.. - intett Tóbiás, és egy bukósisakot nyújtott feléje.
- Ugye, ezt nem gondolod komolyan? Persze itt az erdőben talán jó lesz, bár ezek úgyis mindenhol megtalálnak..
- Nyugi kicsilány, míg nem tudod, mivel állsz szemben! - csitítgatta a fiú, majd Liana csak felvette a sisakot.

- De mit tárolt itt Tóbiás? - kérdezte Mimi - Autót vagy helikoptert, vagy mi a fityfenét?
- Én úgy tudom nagy motorrajongó, csak nagyon kényes volt rá, meg sem engedte nézni. Mindig azt mondta, majd ha készen lesz megmutatja. Mivel sosem volt túl sok pénze, nagyon régóta építget egy choppert. De az nem űrhajó! Nem értem, ha felrobbant volna vele akkor is itt volnának a maradványok. De motorral fölfelé ment? - tanakodott Geri.
- Lehet Tóbi is földönkívüli, csak sosem vettük észre! - vihogott Károly.
- Hm-hm.. - kezdett hangosan gondolkodni Mimi is - Valamit biztos, hogy eszkábált, és sajnos ezekből a jelekből, nyomokból ez nem derül ki. De fiúk! Szerintetek nem kellene a rendőrségen bejelenteni ezt? A facebookon megkerestem Liana húgát, és ő azt mesélte, hogy nyomozás indult az ügyben, de mivel űrlényekről van szó, szerinte ők sosem fognak egyről a kettőre jutni. De mi van, ha Tóbiás eltűnése is kapcsolódik ehhez? Én biztosan érzem, hogy így van! Vagy mi van, ha őt is elhurcolták innen azok az E. T.-k?
- Hazatelefonálhatnának! - hahotázott Károly, hogy még a könnye is kicsordult, bár azt még ő maga sem tudta, mi ebben olyan nagyon vicces. De ami még érdekesebb volt, és amitől torkára forrt a kacaj az az volt, hogy megszólalt Mimi telefonja.