Erában tudatosodott, hogy ma bizony már iskola. Úgy érezte, mintha legalább hónapok teltek volna el az utolsó tanítási nap óta, holott csak egy hétvégét tudhat maga mögött. Az iskolába mindig a nővérével együtt indultak el. Most sajnos egyedül kell mennie, ezt sem gondolta volna, hogy ilyen rossz érzés lesz. Mert más az, ha Liana kicsit megbetegedett vagy ilyesmi és azért indult egyedül. De most a hiánya, hogy lehet többé nem is látja.. Egyszerűen a szívébe mart a fájdalom, a nagyon rossz érzés. Lassanként kikászálódott az ágyból, ideje felkészülni a mai napra. Abszolút semmi kedve nem volt hozzá, de az élet nem állt meg, így muszáj.. No meg abból sincsen semmi, ha csak itthon ténfereg, az idő úgy még talán nehezebben telik el. Magára húzta a keze ügyébe kerülő ruhadarabokat, ma nem válogatott olyan módszeresen, mint ahogyan máskor szokott. Szeretett öltözködni, nagy szakértője volt annak, mi mihez illik. Kora ellenére is stílusos volt a ruhatára, imádott turkálókba járni, és összeszedni egyedi darabokat. Azt vallotta, ott sokkal érdekesebb ruhákat lehet találni, mint a plázában, ráadásul az ő gyér pénztárcájához is jobban passzolt. Reggelire semmit sem kívánt, az asztalon is csak Anya levele várta:
"Kicsim, van a hűtőben tej, hozzá zabpehely is van, egyél aztán, és irány az iskola! Aztán majd vacsorára főzünk valami finomat.. Anya"
A papírfecnit is otthagyta az asztalon, ahogyan volt, és kilépett az ajtón a hűs reggelbe. Még időben volt, így nyugodtan sétált az iskola felé. De a nyugalom is csak pár sarokig tartott..
- Hé, kislány! - kiáltott utána valaki - Nem a te nővéredet vitték el az UFO-k? - vihogott az illető.
Era hátrafordult, és egy magas, barna srácot pillantott meg, akit ezelőtt még sosem látott.
- Neked meg franc közöd!? - kiáltott vissza, nem éppen találta valami jó kedvében az illető.
- Jajmár, nem kell itt rosálni! - nevetett tovább a srác - Bocsika, nem gúnyolódni akartam vagy valami ilyesmi.. A tesód párhuzamos osztályába járok, és hallottam ezt-azt. Én sajnos a nagy bulin nem voltam jelen..
- Én sem.
- No igen, te még kislány vagy ehhez.
- Kislány a nénikéd! - húzta fel az orrát Era - Minek molesztálsz itt kora reggel egyáltalán? Van nekem nélküled is elég bajom!
- Nem is az a célom, hogy bosszantsalak. Úgy hallottam, a nővéred barátja - itt felhúzta szemöldökét a fiú - is eltűnt tegnap, tudsz erről?
- Barátja???? A legjobb tudomásom szerint ő szingli, nincs párja, ha így értetted a 'barát' szót!
- Nemtom, azt beszélik, a sráccal együtt volt, vagy nem?
- Minek is magyarázkodjak itt egy tök idegennek!!
- Óh, bocsesz.. Edvin vagyok, te pedig Erika, ha jól tudom..?
- Csak röviden Era - mondta a lány, aki most nézte meg jobban ezt az ismeretlent. Nem volt csúnya fiú, pedig leírva átlagos a barna hajával és szemével, de volt benne valami huncut. Először Erát irritálta a kissé bunkó modora, de lehet csak túl jófej akart lenni és azért volt ilyen.
- Én úgy láttam amúgy Lianán, mintha az a srác tetszett volna neki, aki elhívta a bulira - mondta - De őt sem ismerte igazán, azt hiszem éppen ezért ment el oda, mert újak vagyunk itt, nemrég költöztünk, mint bizonyára tudod is.
- Jaaaa, tudom. Te is a Kossuthba jársz?
- Bizony, és lassan el is késem, ha nem sietek..
- Akkor elkísérlek - mosolyodott el a fiú, és együtt indultak el az iskola felé.
- Viszont hm.. Lehet ma megkérdek pár srácot, tudod nagyon érdekel a dolog. Suli után nincs kedved velem tartani?
- Dehogynem! Lehet ma nem divat összetartani a testvérekkel és szeretni őket, de nekem nagyon hiányzik a nővérem, és sajna a rendőrök úgysem tudnak tenni semmit. Igaz, szerintem mi sem, de sokkal jobb, mint tétlenkedni..
- Akkor suli után - intett neki búcsút Edvin.
26.
Tóbiás felült a motorra, Liana pedig mögé telepedett. Még ő is elismerte, hogy a motor csodaszép volt. De hogy a fiú mit akarhat vele.. Elhúzni az erdő mélyére? Meg mit keres itt ez a járgány, látszik, hogy nem az űrlények építették. Igaz, merő kérdőjel volt az agyában, elképzelni sem tudta mi történik és miért, hogyan.. De mindegy is volt már, hiszen ha nem tart Tóbiással lehet még rosszabb lesz minden, hiszen ha ezek elkapják biztos, hogy nem éli túl.
- Ölelj csak át, kedvesem, mert piszok gyorsak leszünk! - mondta a srác vigyorogva.
"Phöhh, mi volna ha nem becézgetne így.." - gondolta Liana, de inkább nem mondott semmit, csak valóban átölelte a fiú derekát, lehunyta a szemét és készült a nagy sebességre.
Aztán valami csodálatos élményben lett része. Ezt álmában sem gondolta volna. Leírhatatlan volt szinte, annyira furcsa. Ő arra számított, hogy száguldani fognak, esetleg buknak is a szuper chopperrel a fák között, talán meg is hal vagy ki tudja, miféle rémálom történik. De az utazás nem is hasonlított erre! A fiú gázt adott, és arra számított, kilőnek hirtelen. De nem ez történt. Valami könnyed súlytalanságot érzett, szinte olyan lebegésfélét, ilyet tényleg csak álmainkban érzünk. Aztán nagy nehezen ki merte nyitni a szemét, és mondanom sem kell, felkiátott meglepetésében.
Lassan, ólomlábakon telt az idő az iskolában. Era nem igazán tudott figyelni az órákon, kíváncsi volt mi lesz iskola után az idegen fiúval. Mármint itt nem randira vagy ilyesmire gondolt, hanem, hogy mit tud mondani illetve mit "nyomoznak" ki a nővérével kapcsolatban. Persze Edvin is imponált neki, bár úgy érezte, hogy túl fiatal ő ahhoz, hogy bejöjjön neki.
Aztán csak eltelt valahogy ez a nap is, és a srác az iskola előtt várta már.
- Na.. Annyit kiderítettem, hogy suli után ennek a srácnak a házához mennek páran. Tószegi Tóbiásnak hívják, és ha jól értesültem a haverjai is gyanítanak valamit, hogy furcsa körülötte pár dolog. Mi volna, ha mi is megnéznénk?
- Biztos, hogy nem lesz ebből baj? - kérdezte Era.
- Nem, hiszen nem betörni készülünk oda, csak akkor megyünk be, ha van ott valaki vagy mit tudom én. Na jössz, vagy besz@rtál?
- Jó-jó, megyek, hiszen így nem jutunk egyről a kettőre! - mondta kicsit sértettem Era, majd elindultak - Ezek szerint azt is tudod, hol lakik ez a Tóbiás?
- Peersze, a Semmelweis úton - kacsintott Edvin.
- Az messze van?
- Majd a bácsi elvezet oda! - vigyorgott Edvin - amúgy nem annyira. Van bérleted esetleg buszra?
- Hát az nincsen, mi gyalog járunk.
- Üsse kavics, miattad kivételt teszek és elsétálok melletted.
- Annyira égés velem az utcán mutatkozni? - adta a felháborodottat a lány.
- Áá, ne durcizz, nincs rá okod, dekoratív teremtés vagy, mint a nővéred.
- Szóval csak kihasználsz vagy mi..?
- Nem dehogyis, Tóbiás igen kigyúrt csávó, egyből fasírtot csinál belőlem, ha a tulajdonához nyúlok - röhögte.
- Milyen tulajdonához?
- Ne add már itt a hülyét, rástartolt Lianára a csávó.
- De a nővérem ki nem állja az ilyen alakokat!
- Akkor van esélyem! - húzta ki magát Edvin.
- Biztosan - szontyolodott el Era, jól érezte ő, hogy mire megy ki a játék.
- Na ne szomizz, te is tök jó kis csaj vagy ám! - kacsintott a fiú - De most tipli, mert sosem érünk oda, és még lemaradunk valamiről!
- Akkor szálljunk buszra, veszek jegyet vagy tojok az ellenőr fejére!
- Á, nemsokára odaérünk már úgyis, kár a pénzt pazarolni - karolt belé a fiú, és húzta maga után, bár Erának nem volt erre szüksége, ment ő magától is, csak kicsit alábbhagyott a lelkesedése.
Aztán...... No igen, éppen nem maradtak le arról, amiről Edvin beszélt, Tóbiásék udvara még inkább háború sújtotta övezetnek tűnt, mint pár perccel azelőtt, de itt aztán volt látnivaló, és Edvin csak akkor eszmélt, mikor Era felsikoltott.
27.
Mimi csengőhangját hatalmas robaj nyomta el, és olyan légáramlat, ami földhöz vágta a három fiatalt. A fészer egyik fala is kidőlt a három megmaradtból, de szerencsére éppen senkit sem temetett maga alá. Mimi pislogott, hasmánt feküdt, és a hátán volt néhány deszkadarab, de ennyivel megúszta. Penészes por szagát érezte az orrában, és csípte a szemét is, többször pislogott, mire kivett valamit a porfelhő mögötti látványból. Felállni nem is mert onnan egyből, bár a meglepetéstől sem igen tudott hirtelen gondolkozni, de így volt ezzel Károly és Geri is, akik szintén a földön hasaltak, mintha éppen egy bombatámadás történt volna. A háttérből hallottak egy női sikolyt is, előttük pedig mély motorbőgés, és Tóbiás hangja:
- Ez aaz, kisanyám!!!!! A fenébe, hát megcsináltuk, itthon vagyunk, hogy a rosseb egye meg! - ezzel lehajította magáról a bukósisakot, majd hátrafordult, mert mögötte is ült valaki fekete bukóban, szoborrá merevedve.
- Na mi van, kicsilány, jól vagy? - kérdezte, majd óvatosan leemelte a sisakot utasa fejéről, aki úgy tűnt sokkot kapott és érdekes állapotba került.
Tóbiás erőteljesen arcul ütötte a lányt, mire egy magas, női hang kiáltott fel a kapu felől:
- Te elmebeteg, köcsög, bunkó, mit művelsz a nővéremmel? - majd Era szaladt oda a nővéréhez, akinek éppen ez a pofon kellett ahhoz, hogy feleszméljen.
- Mi az?? Tényleg itthon vagyok? - vigyorodott el végre, miközben a három másik fiatal is előásta magát a romok közül.
Közben a nővérek egymás karjaiba borultak könnyes szemmel. Era válla fölött pedig Mimit is megpillantotta Liana.
- Mimiiii! - kiáltotta, majd Mimi is odaszaladt hozzájuk.
- Na mi az, apafej? - kérdezte Karesz Tóbiást - Mi a pálya?
- Bú, bakker. Sikerült!!!!! - elmondott még néhány nyomdafestéket nem tűrő szót, majd a lányokra nézett. De Geri csak nem hagyta békén.
- Mi történt, öreg? Éppen eljöttünk ide, hogy utánanézzünk mi lett veled egyáltalán. Nem jöttél a sulejba sem, meg nagyon mesterkedtél is valamin mostanában.
- Jhaa, de amint látod meglett a gyümölcse. Most majd a kis vörös lekötelezi magát nálam, jön eggyel, mert megmentettem - vigyorgott kajánul.
Ezt Liana is meghallotta, aki már teljesen felocsúdott az utazás okozta meglepetésből.
- Na, azért nem jövök veled össze, mert hazahoztál..... Szerelem nélkül az úgysem megy.
- Hja, majd annak a gazdag seggfejnek fogsz a karjaiba omlani - jegyezte meg Tóbiás kissé szomorkásan Levire célozva.
- Jaj, most éppen annak örülök, hogy élek, méghozzá a Földön, erre ezen a hülyeségen vitatkozunk. Inkább szólni kéne anyáéknak, hogy itthon vagyok- nézett a húgára, aki közben elővette a telefonját és tárcsázta Anya számát.
- Egyébként tényleg hálás vagyok neked - nézett Liana Tóbiásra - hiszen valóban az életemet mentetted meg, bár azt még mindig nem tudom, hogyan!
- Ha adsz rá lehetőséget, szívesen mesélek róla, kislány. És persze nem kell ezt most félreérteni, nem nyomulásból mondom.. - a második mondatot kicsit szomorúan fejezte be. Úgy néz ki, ő bármit megtehet, nincs esélye a lánynál. Hát igen, valljuk be eléggé érdekes a modora, nem mindenki szereti az ilyet.
Liana és Era szülei éppen a nappaliban ültek és nem éppen jó kedéllyel várták haza Erát az iskolából. Ma valahogy mindketten hamar hazaértek a munkából, és most valahogy még üresebb volt a lakás, mint máskor. Csendben ültek, egymás ölelésében, valahogy semmihez nem volt kedvük, így akarva-akaratlan hallgatták, ahogy a hűtőszekrény bekapcsol, zúg a motorja, majd kikapcsol, és közben a szürke alkony ereszkedik le a nappalira. Egyiküknek sem volt kedve felállni és felkapcsolni a villanyt, elhúzni a sötételőket. Ebbe a monoton csendbe üvöltött bele Anya csengőhangja.
- Jajj, kislányom!!!! Természetesen azonnal indulunk, Semmelweis utca! És Liana? Jajj, édesem, hála az égnek, hogy megvagy! - sírta el magát Anya - Rögtön indulunk, itt van mellettem apátok is! - ezzel ki is nyomta a hívást.
- Gyerünk, Endre, Liana itthon van!!!!!
Hamar bevágódtak a Wartburgba, és nem kellett sok idő, hogy elérjék Tóbiásék házát. Viszont ott csak a porlepte romokat látták, sehol egy árva lélek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése