Belépett Leviék szalonjába. Jóval magasabb volt, mint egy ember, olyan két és fél méter lehetett. Vékony, testalkatú, és ugyanúgy két lábon járó, mint mi. Első látásra nehéz volt eldönteni, visel-e ruhát. De ha az ember jobban megfigyelte; igen. Csak olyasmi volt, mint gy második bőr, csak olyan krokodilbőrszerű, mint a hüllők bőre. A fiatalok között pánik tört ki. Sok kis diszkós lány visított, szaladgált össze-vissza óbégatott. Volt még más is, aki elájult, olyan is, aki kiszaladt az utcára. Pedig a véletlen baleseteken kívül nem történt semmi tragédia vagy személyi sérülés. A Lény egyenesen Linát kereste a szemével, és mikor kialakult a szemkontaktus a lánnyal el is indult felé. Olyan volt ez, mint a hipnózis, legalábbis a kívülállók számára. Mert Liana meghallott egy hangot a fejében, közvetlenül az agyában.
"Sailros vagyok, Liana. Gyere, kövess engem, és nem történik semmi baj. Senkit sem szeretnénk bántani a fajodból, ha szépen engedelmeskedsz, és követsz engem a Hajóra, nem fog bántódása esni senkinek sem."
Liana követte Sailrost, és az ablakkereten átlépve kijutott a házból. Odakint az évszakhoz képest hűvös volt igencsak, sehol egy felhő, csak úgy ragyogtak a csillagok. Leventéék pázsitján egy kisméretű űrjármű parkolt. A lény afelé mutatott, Liana pedig követte, felnyílt a tető, és beszállt Sailros mellé. Aztán ahogy ez lenni szokott felszálltak, és a város melletti erdőség határán megpillantott egy nagy űrhajót, vagy ahogyan a köznyelv hívja: UFO-t, anyahajót. A kis gépet ennek a teste nyelte el, és Liana megpillanthatott több Sailroshoz hasonló lényt, akik már várták őket.
"Évekkel ezelőtt, ahogyan ti méritek az időt, egyszer meglátogattunk" - sugallta Sailros - "Nagy részét 'elfelejtetted', mert mi gondoskodtunk róla. De bizonyos különös képességek maradandóak lettek nálad. Kíváncsiak vagyunk, mi ez, és ha lehet, visszaszerezzük. Közreműködésed esetén nem fog sem neked sem másnak bántódása esni."
"Természetesen közreműködöm, de nem értem, miért veszitek vissza azt, amit egyszer adtatok."
"Mert nem emberi dolog, nektek nem való, csak visszaéltek vele, és mindent a saját fajotok ellen fordítatok, pusztítás céljából."
Liana végülis igazat adott, mert ez jellemző az emberi fajra.
"Nem minden ember egyforma. Ti azok vagytok?"
"Belénk ugyanazokat a kódokat táplálják, de lehet eltérés, mert mutálódhat a génállomány."
Kis fényes terembe kalauzolták a lányt, hogy ott utazhasson.
"Bolygónkra viszünk, mert látni szeretne téged néhány társunk. Míg a közelébe érünk, itt pihenhetsz, aztán felkészítünk arra, hogy fogadja tested bolygónk klímáját. Sajnos a sebességünk alacsonyabb, mint az átlag, mert az emberi szervezet nem tolerálja a fénysebességet."
Liana lepihent az igencsak futurisztikus helyiségben. Gondolkozni sem tudott, mert meg volt nagyon riadva, meg volt arról győződve, hogy nem fogja túlélni ezt a különös utazást. Kicsit szomorú volt, mert úgy érezte, talán végre kezd beilleszkedni a kisváros életébe, talált barátokat, kezdte magát ott jól érezni. És természetesen a család.. Nem tudta, vajon a bulival mi lett, ki mit látott, mire fog emlékezni. Lehet, ezek is tudnak "neutralizálni", mint az egyik filmben látta...... Nem lehet előre semmit sem tudni. És az is nagyon könnyen előfordulhat, hogy soha az életben nem is fogja már ezeket megtudni. Ezekbe a dolgokba volt belemélyedve agyilag, mikor a fal egy része kijelzővé alakult át, és pár pillanatra látta Leviék házát, hogy micsoda szörnyű felfordulás támadt ott. Aztán kialudt a látomás, és szétnyílt a fal, amely Sailrost engedte át magán.
"Velem kell jönnöd."- és Liana követte őt.
8.
Era arra ébredt, hogy csengetnek, és a szülők kiabálnak, ég az összes villany a házban. Kótyagos fejjel sétált le a lépcsőn.. Megpillantott egy teljesen ismeretlen lányt is, aki szintén kisírt szemmel magyarázott valamit nagyon gyorsan. Előbb tudomást sem vettek róla, nagyon nagy volt valamiért az izgalom. Apa össze-vissza szaladgált, Anya sírt.. Az ismeretlen lány kezdte el magyarázni, mi van, illetve ebbe a magyarázatba csöppent bele Era:
- Földönkívüliek lehettek - szipogta Mimi -, egyenesen Lianáért jöttek, valahogy nagyon úgy festett a dolog. Mintha hipnotizálták volna, szó nélkül követte az űrlényt. A fiúk látták még az ablakból, hogy valamilyen járműbe beszálltak, és eltűntek a csillagok között - már sírt Mimi.
- Odamegyünk a fiú házához! - határozta el Apa.
Era közben felkapott valami ruhákat, amik éppen a keze ügyébe estek a szennyeskosár tetejéről, nem is nagyon érdekelte mik, csak ruhák legyenek, és így együtt szálltak be a Wartburgba. Mimi kivételével mindenkinek voltak sejtései, mi történhetett, illetve ők már előtte is tudták, létezik élet a Földön kívül.
Leviék házánál még nagyobb hisztéria volt. Közben a mentők is kiérkeztek, mert volt, aki nem tért magához az ájulatból és volt akit eléggé megsértett a berobbanó üveg. És egy rendőrautót is megpillantottak a ház előtt parkolni.
Levi a ronccsá ment ablak mellett ült egy zsámolyon, eléggé magába roskadva gondolkozott. A szülei még nem is tudtak a dologról, mert elutaztak egy melegebb éghajlatra, és a szó valódi értelmében; nyaralni mentek. Ezért is tudott ilyen fergetegesnek ígérkező bulit rendezni. A többi fiatal odavezette Liana szüleit hozzá.
- Te a lányunk barátja vagy? - kérdezte Apa.
- Nem egészen.. Nem régóta ismerem, és meghívtam a bulira, amit mára rendeztem, és egyszerűen felfoghatatlan, érthetetlen ami történt. Miért éppen őt vitték el? A mi házunk ez, miért nem engem választottak, egyszerűen nem értek semmit sem!
A szülők egymásra néztek, vajon mondjanak-e valamit, lehet megint költözni kell, és a lányuk nélkül!? Bele sem mertek gondolni ebbe az egészbe, hogy Lianát elveszíthetik. Apa ingatta a fejét, végülis ha belegondolunk Levinek vagy akárkinek teljesen mindegy, mit tud a múltjukról.
- Nem tudom, fiam - mondta Apa -, de elhiheted, mi beletébolyodunk, ha a lányunknak baja esik!
- És nagyon úgy tűnik, soha többé nem látjuk! - sírta Anya.
- Ne haragudjanak..... Kezdtem e rövid kis ismeretség után is megkedvelni, mi több, megszeretni a lányukat.
Eközben odalépett hozzájuk az egyik rendőr.
- Fiam, igaz, te vagy itt a házigazda? Szeretnénk veled beszélni! - nézett közben Liana szüleire.
Miközben arrébb vonultak, Era kíváncsian nézelődött. Nem volt még soha ilyen buliban, túl fiatal volt ahhoz, hogy a szülei elengedjék. Hiába mondta, hogy az osztálytársai már javában járnak ilyen helyekre.. Hiába. A szülők most nem éppen vele voltak elfoglalva, így nyugodtan beléphetett a házba. Odabent figyelmes lett a biztonsági rendszerre. Vajon a kamera működött, miközben mindez történt?
Természetesen erre a rendőrök is gondoltak, és a rögzített felvételeket már be is küldték az őrsre. Éppen Kovács őrmester mobilja csengett:
"Sikerült a felvételbe belenéznünk, bár a kielemzés még hátravan. Látszik a robbanás, a tömeghisztéria, de egyszerűen láthatatlan az oka, semmiféle földönkívülinek nyoma sincs. Igaz, hogy másnak sem!"
- Igenis, Hadász százados - mondta a telefonba Kovács.
Zsebre tette a moblt, majd visszasétált a házhoz. Valami nyomnak csak kellene lennie amin elindulhatnak. Vagy valóban UFO-támadás érte a házat? Kovács Elemér nem hitt ebben. Valami másnak kellett itt történnie, csak ügyesen leplezik a dolgokat. Emberrablás, de az érthetetlen, hogy akkor miért nem a dúsgazdag Lövészék fiátt vitték el? Ennyire csak nem lehetett IQ-szegény az elkövető, hogy azt sem tudja kit rabol el! És az is érthetetlen, hogy a tanúk miért mind ugyanazt mondják? "Hüllőjelmezes elkövető, pha!" - gondolta Kovács, miközben Liana szüleire lett figyelmes, és odasétált hozzájuk.
9.
Különös helyiségbe kalauzolta Sailros Lianát. Fura fülkék álltak a falnál sorban a csőhelyiségben. Lianát a sci-fi filmekben látott hibernáló fülkékre emlékeztette. Sailros kinyitotta az egyiket, és intett a lánynak, hogy háttal lépjen bele. Nem volt mit tenni, muszáj volt szót fogadni, hiszen ha nem teszi ki tudja, mi történik vele. Az is megfordult a fejében, talán hibernálás ez is..
"Valóban valami hasonló.. A vezetőség úgy gondolja, ha kicsit 'elaltatunk', akkor a szervezeted tolerálni fogja a fénysebességet is, mert nincs sok idő." - így Sailros.. Így aztán rázárult az ajtó, és ki tudja, milyen napra fog felébredni, ha egyáltalán magához tér valaha.
Anya arcán legördültek a könnyek, miközben egy kéz nehezedett a vállára.
- Elnézést hölgyem - szólította meg Kovács - Ha az értesüléseim nem csalnak, ön az eltűnt leány édesanyja.
- Igen..
- Fel kell tennünk néhány kérdést, talán fáradjon velem a kedves férjével valamilyen nyugalmasabb helyre!
Besétáltak a lakás nappalijába, ahol viszonylag csendes volt a körülmény.
- Tudnak-e a lányuknak olyan jellegű viselt dolgáról, ami de vezethetett?
- Jó gyerek, nem szokott kimaradozni, randalírozni ilyesmik.. - mondta Apa.
- A szemtanúk szerint földönkívüliek rabolták el. A lányuknak is túl hogyismondjam élénk a fantáziája?
- Eléggé az, sajnos....... Vagy nem sajnos.
- Be kellene majd jönniük az őrsre, mert a százados úr beszélni szeretne önökkel.
- Természetes..
- Akkor reggel 8-kor találkozunk ott.. Azt hiszem Hadász százados addigra kielemzi a biztonsági kamerák felvételeit is, és többet fogunk tudni az esetről. Nos, jó éjt! - köszönt el.
- Jó éjt!
Miután a rendőr elsétált, a szülők egymásra néztek.
- Talán haza kellene mennünk pihenni.. - mondta Anya.
- Kérdezzünk még meg pár fiatalt, úgysem tudnánk aludni.. Apropó! Era hol van?
Era éppen egy Harley Davidson bőrdzsekis faiatalemberrel diskurált.
- Szóval te láttad a nővérem eltűnését, igaz?
- Igen, nagyon ijesztő volt - mesélte Fecó, a motoros -, ott álltam éppen mögötte.. Tudod, a tesódon látszott, hogy a mi zenénket hallgatja, gondoltam felhívom az emeletre a rockerekhez. És akkor történt a robbanás, Liana megbabonázva sétált az űrlény karjaiba.
- Megölelte, megcsókolta? - hűlt el Era.
- Jajjmár! Dehogyis, kislány. Mintha hipnózisban lett volna úgy sétált oda, valamiért meg sem lepődött, nem sikoltozott, onnan is gondolom, hogy így volt. Hiszen ki ne ijedne meg egy marha nagy UFO-nautától, aki kedvesen hívogat a hajójába..?
- Biztosan így lehetett..
- De te sem lepődsz meg!?
- Dehogyisnem, én ilyen vagyok..
- Tuti tudsz valamit, de majd ha a rendőrség kihallgat, ott beszélni kell!
- Milyen rendőrség, eredjmár!
- Kislányom - szakította meg a beszélgetést Apa - gyere, nincs már itt semmi látnivaló. Ideje hazaindulnunk, reggel 8-ra neked is jönni kell velünk a rendőrségre.
- Na ugye, megmondtam, mazsola! - nevetett fel Fecó.
- Bekaphatood- nyújtotta rá a nyelvét Era.
- Ejnye, hát hogy viselkedsz? - nézett rá meglepve Anya.
- Sajnos ő is felnő, szívem - így Apa -, bár attől még nem kellene tiszteletlennek lenni.
- Ugyanmár, ez egy hülye beképzelt gyerek - húzta a száját a kislány, miközben beültek az autóba, mely mellett Mimi állt.
- Elvigyünk egy darabon? - kérdezte Apa.
- Köszönöm szépen, hazasétálok..... - felete elgondolkodva a lány, majd intett a távozó autó után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése