Liana komótosan gyalogolt hazafelé az iskolából. Új volt a városban, és ilyenkor azért kicsit nehéz beilleszkedni az osztályközösségbe. Főleg, ha az ember év közben új diák; tisztára, mintha az égből pottyant volna ide. Reggel, amikor belépett az osztályterem ajtaján, mindenki furcsa szemmel vizslatta. Külsőre mondhatni tökéletes lány volt.Csodás, természetes vörös hajzuhatag, egész derékig érő. A bőre fehér, nem szeplős, mint általában a vörösöknél. És "természetesen" zöld szemek, mint a macskáé. Alakra is teljesen tökéletes, talán túlzottan is szabályos, és formás az egész lány. Az iskolában sincsenek gondjai, elég, ha az órán radarozik, és mindent meg tud tanulni, amit csak akar. Otthon pedig nyugodtan foglalkozhat azzal, amivel csak akar.
Ennek megfelelően elég hamar rá akarta vetni magát pár fiú is az osztályból. Csak Liana ha akar, nagyon hideg tud ám lenni. Elég egy gyilkos nézés, és máris megfutamodásra kényszerül az áldozat. Éppen egy "falu rossza" típusú fiú mellé került az osztályban is. A srác - Tóbiás -, lépten-nyomon ki akart vele kezdeni. Ormótlan, izmos gyerek volt, és odabent a fejében sem működött minden tökéletesen, elég nehezen lehetett beleerőszakolni a tudományt. Ezért is bukott már kétszer és volt idősebb a többieknél. Aztán szépen rá akart volna startolni Lianára. Mikor a lány belépett a termebe, már a tanárnő bent volt. És persze miért is ne a Tóbiás melletti helyre mutatott volna, hogy az a szabad, üljön csak le oda! Liana odasétált a helyhez, és leült. Tóbiás kacéran súgta a fülébe:
- No szépségem, mi itt szuperül elleszünk! A tanár meg jó lesz háttérzenének! - vigyorgott.
- Inkább csöndben légy, és figyelj az órára... - mondta Liana.
A fiút persze a tanuláson kívül - földrajzóra volt -, minden jobban érdekelte. Főleg Liana!
Tóbiás próbált is nyugiban maradni, dehát egy ilyen fiú, mint ő ugye....... Titkoban gondolta, kissé letaperolja Liana combját..
- Úhh, a .....-csába! - üvöltött fel egyszercsak. Az osztály persze egy emberként fordult hátra.
- Ebbe a nőbe áram van vezetve, vagy mi!?
- Mondtam, hogy nyughass - vigyorgott gonoszul a lány.
Tóbiás persze nem igazán mert tovább nyüzsögni, de érdeklődve nézte a lányt.
Szünetben Liana megállt egy nyugisabb helyen, aztán az mp3 lejátszóról nyomatta fülébe a zenét. Dark Funeralt hallgatott, nagy rajongója volt a black metal bandáknak. Egyszercsak valaki kiakapta a fülhallgatót a füléből, és Tóbiás vigyorgott az arcába közvetlen közelről:
- No nyuszikám, nem kell egy idegenvezető a suliban?
- Muhahhaaaa, az én is lehetnék! Hagyj békén Tóbiás, aztán a padban csak elviseljük majd egymás szagát!
A fiú meglepődve fordított hátat.
- Ezt még megkeserülöd, hogy így beszélsz velem, kis cafat!
Liana megfogta a fiú vállát, és maga elé penderítette. Az az első meglepődésen sem eshetett túl, és máris a földön találta magát. Liana letérdelt mellé:
- Vigyázz jól, mert ennél sokkal többet is kaphatsz, ha velem szórakozol! - mondta.
Aztán elsétált a tetthelyről. A nap többi része elment valahogy, ülönösebb inzultus nem történt. Leginkább ezen gondolkozott hazafelé menet az úton. Azért jól esett már neki odaérnie a kis házhoz, ami számára a "haza" volt. De sajnos nem örülhetett olyan nagyon, mert a ház elé érve a meglepetéstől nyitva maradt a szája..
2.
Tiszta Amerika! A ház tetejére szépen feldobva, legöngyölítve WC-papír gurigák.. A tettes természetesen nem volt már a fasorban sem, de Liana tudta, hogy ki volt a tettes. Behunyta a szemét, és látta maga előtt Tóbiást és Károlyt, a cimboráját, amint megteszik ezt a dolgot vigyorogva, hogy most jól kitoltak a lánnyal. A zöld szemekben csak úgy izzott a bosszúvágy. De Liana tudta, hogy nem szabad semmit sem elhamarkodni. A türelem mindig is a magunk malmára hajtja a vizet, csak meg kell várni mindig a megfelelő alkalmat. Elég hirtelen természetű ember volt ő egyébként, de most tudta, hogy muszáj várni. Majd holnap! Akkor is nap lesz!!
A ház körül viszont el kell kezdeni a rendrakást. Behunyta szemét, és elképzelte, hogy a papírok szépen visszatekerednek a ház mellé ledobott kartongurigákra. Vagy tíz percet töltött el ezzel, és mire kinyitotta a szemét, a WC-papírok szépen egymás mellé rakva álltak a teraszon. El kell itt mondanom, hogy Lianának telekinetikus képességei voltak. Ezt ebben a városban még senki sem tudta róla, hiszen nemrég költözött ide. Ezt a pici de annál mutatósabb kis házat vették meg, melyet a fiúk megpróbáltak meggyalázni. A szüleivel éltek itt, és volt egy húga is, Era. Ők szerencsére nem voltak itthon és nem láthatták a károkat. Hátha nem is fogják.. Elég sok baj volt vele az utóbbi időben, hiszen őmiatta is költöztek ebbe a kisvárosba, Kőhalmára, mert amott kicsit furcsa szemmel nézták ezt a családot, mióta történtek a dolgok, és új életet akartak kezdeni. Anya mondta is neki, hogy üljön meg békén a babérjain, mert baj lesz, ha itt is túl sokat mutat meg az énjéből. Gondolataiból autó motorjának zúgása zökkentette ki. A régi Wartburg gördült a feljáróra. Apa érkezett meg a munkából, imádta ezeket a régi, veterán keleti gépkocsikat. Liana szaladt is kaput nyitni.
- No, megy a hasad, kislányom? - vigyorgott Apa, és Liana előbb nem is értette a kérdést. Követte apja tekintetét, és akkor látta a toalettpapírokat, és elmosolyodott.
- Nem éppen, de ha már kaptuk ezeket, hát elhasznájuk.
- Történt valami?
- Kicsit meg akartak viccelni a fiúk, ennyi az egész!
- No, akkor megyek be megmosdani, ez az első nap nekem is nagyon fárasztó volt..
Délután Liana leheverdett laptopjával az ágyára. A szobát már szépen berendezte, már majdnem egy hete éltek Kőhalmán. Csak az első iskolai napja volt ma, amin azért örült, hogy végre túllett. Megnyitotta a facebookot, és látta, ismerősnek jelölték. Ki más is lehetett volna, mint Tóbiás! És persze üzenetet is írt mellé:
"Szia, cica! Szuperek a képeid és te is az vagy, még magasfeszültség is izzik benned! :D A suliban majd megbeszéljük a randi részleteit! Csók: Tóbi"
Lianában forrt a düh. Természetesen nem igazolta vissza ismerősnek. Csak ennyit írt:
"Nem muszáj magad ennyire elbízni. Semmiféle randiról nem lesz szó sohasem!"
Aztán elkezdett gondolkozni, hogy majd mit találjon ki bosszúnak, mert ez a WC-papíros eset azért nem maradhat annyiban. Gondolataiból édesanyja hangja szakította ki:
- Kislányom, mik ezek a WC-papírok itt, hiszen vettem egy nagy adagot tegnap!?
- Csak meg akart valaki tréfálni, Anya....... El sem akartam mondani - kiáltott vissza a lány.
- Tudod, hogy muszáj itt normálisan viselkedni - jött be az ajtón Anya - nem kölzöthetünk el állandóan valahova máshova, tudod jól!
Lianának eszébe jutottak a "történtek". Hát igen, micsoda szörnyű dolog volt azért, és végre túl lett rajta.. Aztán akarva-akaratlan visszament az időben; gondolatban ismét átélte a múltat.......
3.
Ő 14 éves volt akkor, Era pedig 11. Közös szobájuk volt, középen elválasztva egy polcrendszerrel. Anya nézett be az ajtón jó éjt kívánni, és figyelmeztette őket, hogy feküdjenek le, mert későre jár, már tíz óra is elmúlt. A lányok szót fogadtak, és fél órán belül villanyt oltottak. Másnap iskola volt, hát ideje volt nyugovóra térni.. Liana sokáig forgolódott az ágyban, nem igazán tudod elaludni. Igorra gondolt, a a fiúra, akibe titkon szerelmes lett, bár ha ez kiderül a szülők nagyon nem örültek volna neki. Úgy volt, hogy összejönnek, azaz ma össze is jöttek, de a neten átnézett bizonyos oldalakat a lány, és látta, hogy Igor nagyban udvarol másoknak is ezerrel, és ez bántotta nagyon a szívét. Aztán valahogy mégis elbóbiskolt, mert arra ébredt, hogy valami melegség tölti el. Egy furcsa, nyúlánk alak állt mellette az ágynál. Nem tudott felsikoltani sem, mert szájára tapaszotta a kezét (...csápját...), és már azt érezte mintha úszna a levegőben. A 10. emeleten laktak a város legmagasabb házában. Hamar a tetőn találta magát, ahol egy furcsa kis űrhajó állt. Körülötte több ilyen ismeretlen lény (...UFO?...) állt....... Néma volt mind, miközben őt beúsztatták a járműbe, ahol a levegőben maradt, mintha láthatatlan műtőasztalon feküdt volna. Különös, egyben teljes, halálközeli nyugalom lett úrrá rajta, hirtelen semmitől sem félt, biztonságban érezte itt magát a nagy-nagy fényességben. Mintha nemcsak a testét, de a szívét is valami rejtélyes melegség járta volna át. Szeretett volna örökre így maradni.... Az űrhajó ajtaja bezárult mögöttük, és (..........................................................) hirtelen ismét a szobájában, az ágyán ébredt Era sikoltozására.
- Liana, Liana! - visított a kislány, és hangosan zokogott, sírt. Liana meglepődve figyelte a kishúgát.
- Mi történt, Era? - kédzete rémülten - mi baj??
- Liana - zokogta a kislány -, valami földönkívüliak voltak ott, az ágyadnál, és te végig aludtál, vagy hogy nem vettél semmit észre - sikoltotta, majd az ajtó felé nézett, ahol a szülők álltak borzos-álomsan riadt tekintettel. Apa felkapcsolta a villanyt.
- Mi történik itt, lányok..?
- Én azt álmodtam, hogy elvittek a földönkívüliek kutatási céllal..... - emlékezett vissza Liana.
- Szerintem nem álmodtad - szipogott még mindig Era - Egyébként is, mi történt veled? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
Liana végignézett magán és ő is felsikoltott; már értette a szülők tekintetében bújó rémületet. Tudnunk kell, hogy a lány finoman szólva elég dundi kislány volt. És most sehol semmi felesleg, csodás bőr, de ugyanaz az ember maradt mégis.
Nem maradt túl sok idejük, mert csengettek.. Sajnos a városban néhányan látták az égi csodát, és a szomszéd házból távcsővel valaki meg is figyelte mi történik - egy amatőr csillagász kölyök lakott ott. Másnap már a sajtó is áramlott oda, hogy mi történt, hogyan "szépült" meg ennyire Liana. Azt csak később vette észre magán, hogy különös képességek birtokosává tették az űrlények. Mintha ő maga is kicsit űrlénnyé vált volna, de természetesen ember volt ő ízig-vérig, csak külsőre éppen tökéletes. Mindenki róluk pletykált, sokan látni akarták a képességeket, a TV is, hogy mutasson dolgokat, meséljen róla ami történt. Mindenféle UFO-kutatók keresték fel a családot. Ezért történt az, hogy úgy döntöttek, elköltöznek onnan, mert így nem lehetett nyugodtan élni. És, hogy titokban tartják ezt az egészet, és elköltöznek. Csak sajnos az kitudódott a dolog, meg Liana sem igazán tudta kezelni a képességeit, és itt is furcsán néztek rájuk az emberek. Kőhalma már a második költözésük volt azóta; nagyon nem akartak volna már még többször újrakezdeni mindent, ezért is aggódtak a szülők.. Joggal, természetesen.
Azóta van, hogy pokoli fejfájással közd, és egy-két napig iskolába sem tud menni, de hamar véget ér szerencsére.
-. Lianaaaa! - Anya kiáltása szakította ki az emlékezés útvesztőjéből- Egy fiú keres, itt áll az ajtóban, azt mondja Tószegi Tóbiásnak hívják, és a barátod!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése