73., 74., és 75. részek

73.

Így aztán elindultak pontosan az erdő mélyére. Liana tudta, hogy még igen sok kalandon kell túllenniük, és valószínűleg nagy távot megtenniük.
"Miért nem teleportálsz oda minket, és akkor nem kellene ennyit szenvednünk?" - kérdezte Eldos.
"Nem lehet, Eldos. Fogytán az erőm; ezek a 'varázslatok' egészen kiveszik belőlem az összes energiát."
"Oh.."
Így aztán haladtak befelé, és Liana nagyon bízott abban, hogy nem fognak már találkozni semmi szörnyű ellenséggel az erdőben, mert már nagyon belefáradt ebbe az egészbe. De látszólag ebben is tévedett. Hamarosan ugyanis elég ijesztő "állat" jött velük szembe: egy hatalmas méretű orángután.
"Na, hát ti meg mi a fenét kerstek a birodalmamban?"
"Semmit, mi csak átutazóban vagyunk, és elnézést, hogy megzavartuk a nyugalmadat." - próbált Liana békésen közelíteni.
"Az én nyugalmamat senki sem zavarhatja, ide senki sem jöhet az engedélyem nélkül! És én senkinek sem engedélyezem, hogy itt tartózkodjon, mert mind meghal, aki idekerül."
Eldosban persze még mindig túltengett az egó, így aztán rávetette magát erre a nagy állatra is, de elvétette.. Ugyanis az orángután valamiért szokatlanul fürge volt, és sikerült félreugrania, majd a földről felkapott egy jó nagy husángot, és rövid időn belül a földre küldte vele Eldost.
"Velem egy mérges kígyó sem tol ki! De ember sem!"
"Ugyan.. Minket igazán elengedhetnél, ígérem, soha többé nem fogsz minket viszontlátni!" - szólt Nikkus is.
"Már hogyne látnálak, majd élősködtök itt az erdőmben, nem hagyva nekem táplálékot és életteret."
"Mi csak Vadkan Uraságot, Nadzobot keressük." - vette át a szót ismét a lány remélve, a kígyó kicsit tényleg kifeküdt, de abban biztos volt, életben van még.
"Mit akartok tőle?"
"Azt sajnos nem árulhatom el. De neked nem ártunk, hamarosan itt sem vagyunk."
Közben Eldosba visszatért a lélek. Az oránguátn ezt észrevette, felkapta a földről és messzire hajította.
"Hát akkor tirhuljatok innen, míg meg nem gondolom magam!"
Gyorsan Eldos után eredtek, de közben legalább tudtak kommunikálni kicsit.
"Nikkus.. Eldos ellenség, nem lett volna kár, ha megöli. Nadzobot is azért keressük, segítsen ebben, bármily gonoszul is hangzik. De ezen felül én úgy érzem, varázsereje is van."
"Alden mondta ezt neked?"
"Igen.."
"Éreztem és tudtam én, hogy Eldos egy sunyi ellenség."
Nem tudtak tovább beszélni, mert közben odaértek Eldoshoz, ki elég megviseltnek látszott. Az avarban feküdt és csak tekergőzött saját maga körül.
"Eldos, minden rendben?" - kérdezte Nikkus.
"Úgy nézek én ki?" - kérdezett vissza az séretetten.
"Nem.... De muszáj volna tovább haladnunk, hogy megtalálhassuk a társadat."
"Tudom én. Kicsit meg kell állnunk pihenni, hogy regenerálódjak, és aztán tudjuk folytatni a kalandot."
Nem tudtak mit tenni, sajnos ezt időhúzásnak érezték, de muszáj volt várni, elvégre csak nem mondhatták meg neki azt, hogy idehozzák a vadkant, hogy megölhesse őt, és aztán kiszabadíthassák Aldent.....

74.

Egy igencsak futurisztikus űrhajóban találták magukat. azt meg csak a jó ég - a szó valódi értelmében -, tudja, hogy most hova haladnak és mi lesz velük! A fedélzeten Edvint találták visszaalakulva a jól ismert, emberi formájába.
- És most mi lesz? - kérdezte Tóbiás.
- Megyünk a Kaiarosra! Nem ezt akartátok? Hogy megtaláljuk Lianát?
- De igen.. - válaszolt Tóbiás helyett Anya.
- És hogyan jutunk vissza, haza, a Földre? - kérdezte Apa.
- Lehet vissza sem akartok menni, mert megtetszik ez a világ.
- Szerintem rövid időn belül honvágyunk lesz..
- Egyelőre jussunk el oda, hogy megtaláljuk Lianát, a többin ráérünk gondolkozni. Egyébként pedig ha nagyon akarjátok, miért is ne térhetnétek ugyanúgy vissza, mint ahogy eljöttetek?
- Hát az nagyon jó volna..
Ebben maradtak, meddő vitának tűnt már ez az egész. Mindenki elfoglalta a helyét, és próbálták úgymond kiélvezni az utazást, mert nem tehettek mást. Persze mindannyian nagyon feszültek voltak, hiszen ki ne lenne az ilyen helyzetben. Csakhogy ezt sem tehették túl sokáig, mert Edvin ismét hozzájuk fordult:
- Nos, azt hiszem ezzel véget ért az utazás kellemesebbik része. Vannak a hajón ilyen kapszulaszerű kabinok. Sajnos, abban kell az utat tovább folytatnotok, mert az emberi szervezet nem fogja bírni azt a sebességet, amit a hajó fel fog venni.
- És te?
- Én is el fogok egy ilyenben helyezkedni, miután titeket biztonságban tudlak - válaszolta Tóbiás kérdésére.
Szerencsére nem volt egyikük sem klausztrofóbiás, de mégis elég nehéz volt ezekben a kapszulákban elhelyezkedni, tisztára olyanok voltak, mint egy igen-igen modernkori, hiperszuper koporsók. Edvin mindenkinek segített, és rájuk zárta a fedelet. Itt már nem volt értelme azon sem gondolkodni, hogy mennyire megbízható ez a "fiú", hiszen mivel már valahol az űrben voltak, így is, úgyis az ő kezében volt már az életük.

Próbálták úgymond biztonságba helyezni magukat az erdőben. Liana nem tudhatta, vajon mekkora távolságra lehetnek az úgynevezett erdő mélyétől, hogy mikor találkoznak végre Nadzobbal. Persze ha Eldostól előbb és másként is meg tudnának szabadulni, akkor nem kellene odamenni, de ez egyelőre teljesen valószerűtlennek tűnt. Így aztán valahogyan elhelyezkedtek, próbálták a legbiztonságosabb helyet keresni, dehát ilyen ott nem volt.. Csak egy sűrű bokor, ahol a fák lehullott leveleiből igyekeztek kis sátorszerűt emelni.. Mivel voltak ott egészen egzotikus, ismeretlen fák is, ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy rendes, földi erdőben. Voltak olyan fák, melyeknek hatalmas levelei nőttek. Volt olyan levél, mely méter hosszúra megnőtt, és vagy fél méter széles volt. Néhány ilyet sikerült is összeszedniük, az öreg segített neki. Aztán ezeket fektették a bokorra és próbáltak meghúzódni alatta. Olyan érdekes volt a levegő, mintha a földön lettek volna, és egy kora nyárestén bujkálnának az alkonyatban.. Kicsit nyirkos levegő, és hűvös olyannyira, mint hajnalban szokott, de a fények meg alkonyati hangulatot adtak, teljesen összezavarták az ember érzékeit. Beszélgetni nem mertek, mert Eldos is ugyanazon bokor alatt húzódott meg, csak nem a kis hevenyészett levélsátor alatt, hanem azon kívül, a bokor másik oldalán. Nem tudhatták, hogy alszik-e, vagy esetleg szimulál, hogy hátha valamit ki tud hallgatni.. Liana sok mindent szeretett volna Nikkussal megosztani, de ilyen körülmények közt nem tehette meg. Látta az öregen, hogy kíváncsi, de azt is, hogy ő is tart attól, hogy a kígyó kiszimatolja az összeesküvést, és akkor nekik végük. Hiszen láthatták, tapasztalhatták már, hogy mi történik azzal, akit nem kedvel - hidegvérű gyilkos, hát nem hiába hüllő. Furcsa, mert igencsak erős volt szívükben a félelem érzése, de ez után a sok kaland után annyira elfáradtak, hogy észre sem vették, de elaludtak a kellemes, hűs és tiszta levegőben. A Földön a sok környezetszennyezés hatására már sajnos még a hegyekben sem lehet ennyire tiszta a levegő, mint itt, és ez is ilyen hatással volt a szervezetre..

75.

No, hát amire felébredtek.. Az volt csak a hideg! Úgy tűnik, hogy a Kaiaroson az éjjelek és hajnalok jóval hűsebbek, mint a napi átlaghőmérséklet. Olyan sivatagi a Földön, itt meg..? A lényeg, hogy Liana és Nikkus nagyon fáztak, és ezért nem aludtak el igazán hosszan, elvégre nagyon el voltak fáradva. Mindketten először a kígyó felé pillantottak, vajon ott van-e még.. De természetesen ott volt, és nagyon is úgy tűnt, életben van, mert nem aludt; ki tudja, mióta figyelte már őket.. Persze meglépni nem is akartak előle, mert nem igazán láttak esélyt a túlélésre. Valószínűleg Eldos egyből meggyilkolta volna mindkettőjüket amint megtalálja, és arra nagyon nagy az esély, hogy ezen az ismeretlen terepen meg is találja.
"Hogy aludtatok?" - kérdezte Eldos, mikor konstatálta, hogy felébredtek.
"Valamennyire kipihentem magam.." - válaszolta Liana. "De nem hiszem, hogy téged ennyire érdekel a hogylétünk, ugye?"
"Honnan veszed, már miért ne érdekelne? Hiszen egy csapatnak szurkolunk, nem?"
"Igaz.." - hagyta rá Liana.
"No ugye.. És te, öreg?"
"Én azt hiszem mégannyira sem érdekellek, de egyébként köszönöm kérdésed; nem volt túl kényelmes az ágyam, de igyekeztem regenerálódni amennyire csak tudtam."
"Akkor talán indulhatnánk is!"
"Igen, de valamit nem ártana ennünk." - mondta Liana. "Fogytán az erőm, és sajnos ezen az alvás nem segít 100%-osan."
"Ennivalóval nem tudok szolgálni, kisasszony. Esetleg, ha fogok neked patkányt? Tudom, az ember nem azt eszik.. De ha itt maradunk sem laksz jól, és később hátha találunk valamilyen gyümölcsöket."
"Igaza van." - szólt közbe Nikkus. "Itt hiába gondolkozunk, indulnunk kell, és hátha jobban alakulnak a dolgaink. Én is ennék, de ez nem újdonság."
Így aztán Liana összeszedte magát. Sajnos, mint tudjuk az ő erejét igazából a "varázslás" vette ki, és valóban igen meggyötört állapotban volt már, nem sok erő lakozott már benne a további vándorláshoz, de azt el kellett ismernie, hogy a sült galamb nem fog a szájába röppenni, így ideje útnak indulni.
Lassan a két ember feltápászkodott a földről. Kinyújtóztatták megfáradt, illetve alvásban elgémberedett tagjaikat, és már útra készen is álltak..
Lassan haladtak, és nemcsak azért, mert el voltak gyengülve, hanem mert közben nézelődtek, tájékozódtak is. Hamarosan Liana vízcsobogásra lett figyelmes. Ezt valamiért felettébb érdekesnek találta.
"Halljátok ti is ezt a hangot?"
"Talán egy vízesés lehet." - válaszolta Eldos. "Ebben az erdőben nem ritka."
"De furcsa.. Mondjuk nem a Földön vagyunk, és azt hiszem itt minden lehetséges, tehát kár is bármiben a logikát keresni." - mondta Liana.
Furcsa módon Eldos belement, hogy megnézzék.
"Azt hiszem, mindannyiunkra ráférne az, hogy igyunk egy jót."
"És esetleg megtisztálkodjunk, vagy ilyesmik.. Tudod, Eldos, az emberek ilyet is tesznek."
"A kígyó sem piszkos állat! Egyébként pedig jól tudod, hogy valaha ember voltam, tehát fel tudom mérni, mik egy ember szükségletei. Ráadásul nem is mondtam nemet."
"Igaz."
Közben a fák között egy fantasztikus oázis tárult a szemük elé. Valóban nem a Földön voltak, ott ilyesmi elképzelhetetlen lett volna. Hogy az erő közepén egy kis "szigeten" egy egészen más éghajlat uralkodjon? Ilyen még a mesében sincs! De a Kaiaroson van!
A kis tisztáson valóban egy tiszta vizű patak folyt át, és egy mini vízesés táplálta. Nagyon különösen nézett ki ez az egész. Mivel tisztás volt, így a nap sugarai is behatoltak ide, és a vízesés apró csöppjei a szivárvány megannyi színeiben pompáztak. Liana futva közeledett felé. Ráadásul, mint ahogy már Eldos is említette, itt voltak valamilyen gyümölcsfák is; roskadoztak az egészségtől kicsattanó terméstől, csakis arra vártak, hogy Liana éhes foga beleharapjon..
"Lassan a testtel, kislány!" - figyelmeztette Eldos, de Liana nem figyelt rá, annyira ki volt éhezve a szépre és kellemesre.. Így a mini vízesés mögül előbújó kis sárkányt sem vette észre..